2014. augusztus 18., hétfő

3. fejezet


Trace Stephens: aggodalmasan futtattam végig tekintetem a szobán valami nyomot keresve, azonban pár szőrcsomón kívül semmit nem találtam. Talán tréfálkozik? Nem hinném. Bonnie akármennyire is szórakozott, ilyennel sosem viccelne. De akkor mit jelenthet a "talán tévedtél" üzenet? Lehet hogy itt járt a tegnapi fazon! És ha elrabolta? Vagy ha....hiába gondolkodnék, Mütyi folyamatos ugatása nem sokat segít. Ráadásul a szemem sarkából láttam Cherry-t, a macskámat elsunnyogni az ajtó előtt, ami sosem jelent jót, ugyanis Mütyi akármennyire is egy férfi kutya, retteg úgy....mindentől. Ha a vonyításon kívül még ide is vizel, az csak ront a helyzeten. Bár, bármilyen helyzeten rontana, ha egy cseppet sem bátor eb éppen össze készül hugyozni valamit. Aj, mit ugat ennyire? Jobb lesz, ha Bonnie keresésére indulok, az legalább hasznos. Hátraarcot csináltam,  majd a zuhogó eső miatt -úgy látszik, ez egy esős nyár lesz - magamra kaptam egy zöld-barackszínű Nike-s esőkabátot, zsebre vágtam a húsz százalékon lévő telefonomat, szükség esetére, aztán bezártam a bejáratot. Remek. Hol lehet egy szőrös testvér, aki éppen fura átalakuláson megy keresztül. Egyáltalán hogy ment ki? Lehet, hogy a házban volt, csak nem vettem észre...nem tudom. Egyelőre nézzünk körül a ház tájékán. Felhúztam a fejemre a kapucnimat, és elindultam a hátsó kertbe. A szemerkélő eső által benedvesített füvön jópárszor megcsúsztam, azonban ez nem szegte kalandvágyamat. Kinyitottam a kaput, majd amikor észrevettem, hogy egy óriási, szőrös farkasszerű lény álldogál esetlenül egy bokor előtt, riadtan fordultam sarkon. Aztán persze leesett, miről is hadovált össze-vissza Bonnie -hogy vérfarkas-, így reflex szerűen fordultam vissza, egyenesen a kutyához siettem.
- Bonnie? -kérdeztem, szinte feleslegesen, ugyanis annak az esélye, hogy egy farkas beszélni fog, aligha nulla. Nos, megszólalni nem szólalt meg, ám ahelyett eszeveszett morgás keretében felmászott egy fára. Általában nem a macskák szoktak fára mászni? Habár az megeshet, hogy nem csak úgy szimplán fel akart ülni a fára, hanem....vadászni akart. Ezt onnan tudom, hogy egy döglött rigóval a szájában mászott le. Pontosítok: egy döglött rigóval a pofájában zuhant le a földre. Hirtelen erős késztetést éreztem arra, hogy elvegyem tőle a madarat, és kiszívjam a maradék vérét, azonban marad bennem némi emberi ösztön is, szóval hagytam a vámpírkodást, és helyette inkább visszaszaladtam a házba egy pórázért, amit terveim szerint rácsatoltam az ikertesómra, aki lihegve tűrte, ahogy fegyelmezni próbálom  - Marad! Érted? Marad! -hát igen, ha a testvéred egy farkas, nincs mit tenni. Illetve de....mondjuk megkereshetném azt az árust, akitől tegnap vettük az italokat. De ez lehetetlen. Miben lett volna más az az ital, mint a többi. Bevallom, az a nő furán vihorászva adta oda, szerintem csak beleköpött, vagy lejártat adott el. Az is lehet, hogy a pizzafutár miatt lett olyan, amilyen. A cukrászdástól is átváltozhatott. Az a baj, hogy túl sok lehetőség van. Plusz, ha ezt bárkinek elmondjuk, mehetünk az elmegyógyintézetbe. Nincs más választásom, el kell mennem a könyv tártba. Az ötlet onnan jött, hogy ott szinte mindent meg lehet találni. Recepteket, olvasnivalót, ősrégi könymaradványokat, valamint mágiás könyveket. Ne kérdezzétek, ezeket honnan szedték, de azt tudom, ha szellemet akarsz idézni, csak kiveszel egy könyvet, és élvezheted az e világon túli lényeg társaságát. Megfegyelmeztem Bonnie-t, hogy maradjon a kertben, majd kirohantam az utcára, hogy mihamarabb odaérjek. Út közben hallottam, hogy néhány ember sikítozva elrohan, vagy hogy az üvöltik: "elkapni!", de azt hiszem, lefoglaltak annyira a mai nap történései, hogy ne törődjek velük. Körülbelül egy negyed óra alatt elértem a kalifornia könyvárat, ami a házunkhoz képest jó messze volt, mégis furcsán hamar odaértem. Az ajtónál fújtatva megálltam, s mintha egy különös változást éreztem volna magamon.
- Aztaaaaa!! - szólalt meg mellőlem valaki. Egy idegen srác volt, aki éppen egy egészségtelen burgert csócsált. Zavartan néztem rá, ugyanis nem értettem, mi olyan érdekes rajtam - Ezt meg hogy csináltad?
- Mit? -kérdeztem vissza.
- Megint! EGY MÁGUS -ordította, majd fuldokolni kezdett a szájában lévő falattól. Na akkor a csávó most vagy mániákus Star Treck rajongó, vagy szimplán őrült. Miért lennék én mágus? Döbbenten vontam vállat, aztán elindultam volna befelé, ha nem pillantom meg a saját tükörképem az üvegajtóban. Nagy, fekete szárnyak, apró test, hegyes fogak. Asszem' értem, mire mondta a fiú azt, hogy mágus vagyok. Már ott tartottam, hogy megpróbálok repülni, amikor egy laza mozdulattal visszaváltoztam emberré. Oké, ez....érdekes -gondoltam, de azért megpróbáltam újra az előbbi bűvészizét megismételni. Hiába ugrándoztam, csapkodtam a karjaimmal, stb, mégsem sikerült. Viszont, a denevérlétet kárpótolta a számban elhelyezkedő elég nagy mérető szemfog. Király. Ennél jobb nem is lehetne. Szem forgatva betrappoltam a könyvtárba, és egy köszönés után a varázskönyvek felé vettem az irányt. Ezek amúgy nem igazi varázskönyvek, tehát nem büfögnek vagy ilyesmi, hanem csak mindenféle képtelenségnek tűnő mágiát tartalmaznak. Leemeltem a polcról egy vastag kötetet, amin sok hosszú év felgyülemlett porát tartalmazta. Lesepertem a tetejéről az oda nem illő pormacskát, aztán felcsaptam egy tetszőleges oldalon. Hihetetlen mennyi sületlenség van ebben a cuccban! Mondjuk, Bonnie vérfarkas, én meg denevérként repkedek....valamennyi igazság talán mégis szorult ebbe a példányba. Hogyan változz vérfarkassá. Oké, ez megvan. Most már csak a visszafordítás kéne. Hm. Kiveszem ezt, otthon úgy is könnyebben tudom böngészni. Odasétáltam a pulthoz, majd öt perc után a könyvvel a kezemben léptem ki a kapun. Rendben. Van két lehetőség: az egyik, hogy valamilyen varázslat segítségével megint denevér leszek. A másik, hogy buszozok. Ezt választottam.

- Szia Trace -üdvözölt Bonnie, immár rendes ember alakban, rózsaszín hajjal, szőr nélkül. Bonnie visszaváltozása arra késztetett, hogy megtapogassam a két szemfogat a nyelvemmel, hátha azok is visszahúzódtak. Nincs szerencsém. -Mid van?
- Nem látod? Ez egy könyv -szem forgatások közepette leereszkedtem mellé a kanapéra, s a képébe nyomva folytattam - De nézd! Csomó hülyeség van benne, ezen kívül.
- Hogyan változz vérfarkassá? Aki írta ezt, valószínűleg idióta volt....de. Ebben van valami!
- Ittál vizet lábnyomból?
- Nem -csóválta meg testvérem a fejét.
- Viseltél farkasbundából készült övet? -olvastam fel az egyik átváltozási lehetőséget.
- Dehogy! Még csak nem is hordok övet -hát akkor fogalmam sincs, mitől változhatott át.
- Akkor nem tudom. Mindenesetre azért én elolvasom ezt a könyvet, hátha valami más is van benne -összecsuktam a könyvet, és elindultam a szobámba, hogy "tanulmányozhassak".
                  Másnap reggel, helyesbítek, hajnalban ébredtem fel. A szobában még sötétség uralkodott, azonban így is ki lehetett venni az ott lévő tárgyak árnyékát. Nem csak tárgyakat véltem felfedezni, hanem a macskám, Cherry alakját is, amint az íróasztalon mászkál. Már éppen visszaaludni készültem, amikor beugrott, a könyvtári könyv is az asztalon van, és a cicám....nos, azt nem tudom, mit akar, de amíg a könyv ott van, nem mindegy.Kimásztam az ágyból, és egy határozott mozdulattal szó szerint lehajítottam Cherry-t az asztalról, aztán felkaptam a veszélyben levő tárgyat. Illetve, csak veszélyben volt, mert ugye most már nincs rajta egy két éves macska. Pechemre hiába mentettem meg, mivel sötétben tájékozódni még vámpírként sem könnyű, így a földön heverő iskolatáskámban sikeresen orra buktam, a könyv meg kirepült a kezemből. Hát igen, aki tud, az tud. Miután kellően megölelgettem a padlót, feltápászkodtam, és kereső-portyára indultam, hátha épségben megtalálom a...tudjuk mit. Azért az rossz lenne, ha elszakadna, vagy ha mondjuk eltűnne egy bizonyos ember miatt....aha, megtaláltam! Becsusszant az ágyam alá. Jaj ne! A hátsó, úgy ötven lap elszakadt -megjegyzem, a könyvecske van vagy hatszáz lapos-! De, elég érdekesen. Mintha direkt lenne ott az a hasadás. Amikor közelebb hajoltam, hogy jobban megnézzem, észrevettem, az az ötven lap üreges. Gondoltam, ha már elszakadt, nincs mit tenni, ezért kiszélesítettem a lyukat.
- Nahát! -csúszott ki a számon. A könyv ezen része ugyanis nem volt üres -egy kulcsot, egy iránytű szerű láncot és valami üzenetet tartalmazott. Visszamásztam az ágyamba, és ott vettem csak ki a tárgyakat. Kíváncsiságomnak hála nem tudtam sem visszaaludni,sem megfejteni, hogyan kerültek ezek a dolgok oda, ahol voltak, viszont mikor a többiek hét órakor felébredtek, én már rég indulásra készen álltam. Persze nem indultam el, mert nekem elég az a nem-tudom-hány-óra az osztályommal, nem kell még egy és háromnegyed pluszban.
- Trace! Kakaót? -kérdezte Bonnie, immár a reggeli közben. Választ adva neki megráztam a fejem - Jó, mert amúgy sem adtam volna.
 Milyen kedves! Igazi testvér. Mikor befejeztük az evést, mindketten berohantunk a fürdőbe, ellenőrizni, van-e rajtunk valami vámpír/farkas tünet, de a két nagy szemfogon kívül semmit nem észleltünk. Elköszöntünk a dolgozni loholó anyáéktól, a telefonon lógó Chandlertől -képzeljétek, képes a barátnőjével, azaz Carlyval órákig dumálni telefonon, tök semleges dolgokról, ráadásul a fél beszédidő azzal telik, hogy gügyögnek, stb. -, majd Bonnie a buszmegálló felé indult, én meg felpattantam a biciklimre, és a suli felé vettem az irányt. Az iskola nincs valami közel hozzánk, bő fél óra, mire odaérünk, tehát ha például valami projekt miatt hamarabb kell bemennünk, van, hogy hatkor kelünk fel. Én általában gördeszkával vagy (mint jelen esetben) BMX-szel megyek, de amikor késésben vagyok, akkor Bonnie-val buszozok.
                Leparkoltam a kerékpárommal, majd leláncoltam, lopásvédelem céljából, aztán beléptem a "hét-órán-át-döglünk" épületbe, végül pedig, a maximális halálérzettel a termünkbe gyalogoltam, két km/h-ás sebességgel. A többiek -értsd, az ott lévő diákok- szokásukhoz híven zajongtak, üvöltöztek, zenét hallgattak, stb,rólam egyelőre tudomást sem véve, azonban amikor a helyemhez értem, feltűnt, hogy valaki bámul. Király, gondolom megint Janice vagy valamelyik hülye liba nézeget, hátha valamivel belém tudnak kötni. Mindegy. Kivettem az irodalomkötetemet, ugyanis az irodalom az első óránk egy számomra tökéletesen ellenszenves tanárral, aki élvezi, ha szívathatja az osztályt. Remélem nem adott fel valami fogalmazást, vagy nehéz leckét tegnap, vagy ha igen, akkor azt hiszem, megrendelem a koporsómat. Meg kellene kérdezni valakit, fel volt-e adva valami...Hm. Van egy tervem. Azt fogom csinálni, hogy azt, akit először meglátok, megkérdezem. Lássuk. Fekete haj, milliónyi fesztiválos karszalag, piercing....ez csak is Lana lehet. Ő annyira rossz tanuló, hogy szerintem fogalma sincs, mit vettünk tegnap. Akkor mást,