2014. augusztus 18., hétfő

3. fejezet


Trace Stephens: aggodalmasan futtattam végig tekintetem a szobán valami nyomot keresve, azonban pár szőrcsomón kívül semmit nem találtam. Talán tréfálkozik? Nem hinném. Bonnie akármennyire is szórakozott, ilyennel sosem viccelne. De akkor mit jelenthet a "talán tévedtél" üzenet? Lehet hogy itt járt a tegnapi fazon! És ha elrabolta? Vagy ha....hiába gondolkodnék, Mütyi folyamatos ugatása nem sokat segít. Ráadásul a szemem sarkából láttam Cherry-t, a macskámat elsunnyogni az ajtó előtt, ami sosem jelent jót, ugyanis Mütyi akármennyire is egy férfi kutya, retteg úgy....mindentől. Ha a vonyításon kívül még ide is vizel, az csak ront a helyzeten. Bár, bármilyen helyzeten rontana, ha egy cseppet sem bátor eb éppen össze készül hugyozni valamit. Aj, mit ugat ennyire? Jobb lesz, ha Bonnie keresésére indulok, az legalább hasznos. Hátraarcot csináltam,  majd a zuhogó eső miatt -úgy látszik, ez egy esős nyár lesz - magamra kaptam egy zöld-barackszínű Nike-s esőkabátot, zsebre vágtam a húsz százalékon lévő telefonomat, szükség esetére, aztán bezártam a bejáratot. Remek. Hol lehet egy szőrös testvér, aki éppen fura átalakuláson megy keresztül. Egyáltalán hogy ment ki? Lehet, hogy a házban volt, csak nem vettem észre...nem tudom. Egyelőre nézzünk körül a ház tájékán. Felhúztam a fejemre a kapucnimat, és elindultam a hátsó kertbe. A szemerkélő eső által benedvesített füvön jópárszor megcsúsztam, azonban ez nem szegte kalandvágyamat. Kinyitottam a kaput, majd amikor észrevettem, hogy egy óriási, szőrös farkasszerű lény álldogál esetlenül egy bokor előtt, riadtan fordultam sarkon. Aztán persze leesett, miről is hadovált össze-vissza Bonnie -hogy vérfarkas-, így reflex szerűen fordultam vissza, egyenesen a kutyához siettem.
- Bonnie? -kérdeztem, szinte feleslegesen, ugyanis annak az esélye, hogy egy farkas beszélni fog, aligha nulla. Nos, megszólalni nem szólalt meg, ám ahelyett eszeveszett morgás keretében felmászott egy fára. Általában nem a macskák szoktak fára mászni? Habár az megeshet, hogy nem csak úgy szimplán fel akart ülni a fára, hanem....vadászni akart. Ezt onnan tudom, hogy egy döglött rigóval a szájában mászott le. Pontosítok: egy döglött rigóval a pofájában zuhant le a földre. Hirtelen erős késztetést éreztem arra, hogy elvegyem tőle a madarat, és kiszívjam a maradék vérét, azonban marad bennem némi emberi ösztön is, szóval hagytam a vámpírkodást, és helyette inkább visszaszaladtam a házba egy pórázért, amit terveim szerint rácsatoltam az ikertesómra, aki lihegve tűrte, ahogy fegyelmezni próbálom  - Marad! Érted? Marad! -hát igen, ha a testvéred egy farkas, nincs mit tenni. Illetve de....mondjuk megkereshetném azt az árust, akitől tegnap vettük az italokat. De ez lehetetlen. Miben lett volna más az az ital, mint a többi. Bevallom, az a nő furán vihorászva adta oda, szerintem csak beleköpött, vagy lejártat adott el. Az is lehet, hogy a pizzafutár miatt lett olyan, amilyen. A cukrászdástól is átváltozhatott. Az a baj, hogy túl sok lehetőség van. Plusz, ha ezt bárkinek elmondjuk, mehetünk az elmegyógyintézetbe. Nincs más választásom, el kell mennem a könyv tártba. Az ötlet onnan jött, hogy ott szinte mindent meg lehet találni. Recepteket, olvasnivalót, ősrégi könymaradványokat, valamint mágiás könyveket. Ne kérdezzétek, ezeket honnan szedték, de azt tudom, ha szellemet akarsz idézni, csak kiveszel egy könyvet, és élvezheted az e világon túli lényeg társaságát. Megfegyelmeztem Bonnie-t, hogy maradjon a kertben, majd kirohantam az utcára, hogy mihamarabb odaérjek. Út közben hallottam, hogy néhány ember sikítozva elrohan, vagy hogy az üvöltik: "elkapni!", de azt hiszem, lefoglaltak annyira a mai nap történései, hogy ne törődjek velük. Körülbelül egy negyed óra alatt elértem a kalifornia könyvárat, ami a házunkhoz képest jó messze volt, mégis furcsán hamar odaértem. Az ajtónál fújtatva megálltam, s mintha egy különös változást éreztem volna magamon.
- Aztaaaaa!! - szólalt meg mellőlem valaki. Egy idegen srác volt, aki éppen egy egészségtelen burgert csócsált. Zavartan néztem rá, ugyanis nem értettem, mi olyan érdekes rajtam - Ezt meg hogy csináltad?
- Mit? -kérdeztem vissza.
- Megint! EGY MÁGUS -ordította, majd fuldokolni kezdett a szájában lévő falattól. Na akkor a csávó most vagy mániákus Star Treck rajongó, vagy szimplán őrült. Miért lennék én mágus? Döbbenten vontam vállat, aztán elindultam volna befelé, ha nem pillantom meg a saját tükörképem az üvegajtóban. Nagy, fekete szárnyak, apró test, hegyes fogak. Asszem' értem, mire mondta a fiú azt, hogy mágus vagyok. Már ott tartottam, hogy megpróbálok repülni, amikor egy laza mozdulattal visszaváltoztam emberré. Oké, ez....érdekes -gondoltam, de azért megpróbáltam újra az előbbi bűvészizét megismételni. Hiába ugrándoztam, csapkodtam a karjaimmal, stb, mégsem sikerült. Viszont, a denevérlétet kárpótolta a számban elhelyezkedő elég nagy mérető szemfog. Király. Ennél jobb nem is lehetne. Szem forgatva betrappoltam a könyvtárba, és egy köszönés után a varázskönyvek felé vettem az irányt. Ezek amúgy nem igazi varázskönyvek, tehát nem büfögnek vagy ilyesmi, hanem csak mindenféle képtelenségnek tűnő mágiát tartalmaznak. Leemeltem a polcról egy vastag kötetet, amin sok hosszú év felgyülemlett porát tartalmazta. Lesepertem a tetejéről az oda nem illő pormacskát, aztán felcsaptam egy tetszőleges oldalon. Hihetetlen mennyi sületlenség van ebben a cuccban! Mondjuk, Bonnie vérfarkas, én meg denevérként repkedek....valamennyi igazság talán mégis szorult ebbe a példányba. Hogyan változz vérfarkassá. Oké, ez megvan. Most már csak a visszafordítás kéne. Hm. Kiveszem ezt, otthon úgy is könnyebben tudom böngészni. Odasétáltam a pulthoz, majd öt perc után a könyvvel a kezemben léptem ki a kapun. Rendben. Van két lehetőség: az egyik, hogy valamilyen varázslat segítségével megint denevér leszek. A másik, hogy buszozok. Ezt választottam.

- Szia Trace -üdvözölt Bonnie, immár rendes ember alakban, rózsaszín hajjal, szőr nélkül. Bonnie visszaváltozása arra késztetett, hogy megtapogassam a két szemfogat a nyelvemmel, hátha azok is visszahúzódtak. Nincs szerencsém. -Mid van?
- Nem látod? Ez egy könyv -szem forgatások közepette leereszkedtem mellé a kanapéra, s a képébe nyomva folytattam - De nézd! Csomó hülyeség van benne, ezen kívül.
- Hogyan változz vérfarkassá? Aki írta ezt, valószínűleg idióta volt....de. Ebben van valami!
- Ittál vizet lábnyomból?
- Nem -csóválta meg testvérem a fejét.
- Viseltél farkasbundából készült övet? -olvastam fel az egyik átváltozási lehetőséget.
- Dehogy! Még csak nem is hordok övet -hát akkor fogalmam sincs, mitől változhatott át.
- Akkor nem tudom. Mindenesetre azért én elolvasom ezt a könyvet, hátha valami más is van benne -összecsuktam a könyvet, és elindultam a szobámba, hogy "tanulmányozhassak".
                  Másnap reggel, helyesbítek, hajnalban ébredtem fel. A szobában még sötétség uralkodott, azonban így is ki lehetett venni az ott lévő tárgyak árnyékát. Nem csak tárgyakat véltem felfedezni, hanem a macskám, Cherry alakját is, amint az íróasztalon mászkál. Már éppen visszaaludni készültem, amikor beugrott, a könyvtári könyv is az asztalon van, és a cicám....nos, azt nem tudom, mit akar, de amíg a könyv ott van, nem mindegy.Kimásztam az ágyból, és egy határozott mozdulattal szó szerint lehajítottam Cherry-t az asztalról, aztán felkaptam a veszélyben levő tárgyat. Illetve, csak veszélyben volt, mert ugye most már nincs rajta egy két éves macska. Pechemre hiába mentettem meg, mivel sötétben tájékozódni még vámpírként sem könnyű, így a földön heverő iskolatáskámban sikeresen orra buktam, a könyv meg kirepült a kezemből. Hát igen, aki tud, az tud. Miután kellően megölelgettem a padlót, feltápászkodtam, és kereső-portyára indultam, hátha épségben megtalálom a...tudjuk mit. Azért az rossz lenne, ha elszakadna, vagy ha mondjuk eltűnne egy bizonyos ember miatt....aha, megtaláltam! Becsusszant az ágyam alá. Jaj ne! A hátsó, úgy ötven lap elszakadt -megjegyzem, a könyvecske van vagy hatszáz lapos-! De, elég érdekesen. Mintha direkt lenne ott az a hasadás. Amikor közelebb hajoltam, hogy jobban megnézzem, észrevettem, az az ötven lap üreges. Gondoltam, ha már elszakadt, nincs mit tenni, ezért kiszélesítettem a lyukat.
- Nahát! -csúszott ki a számon. A könyv ezen része ugyanis nem volt üres -egy kulcsot, egy iránytű szerű láncot és valami üzenetet tartalmazott. Visszamásztam az ágyamba, és ott vettem csak ki a tárgyakat. Kíváncsiságomnak hála nem tudtam sem visszaaludni,sem megfejteni, hogyan kerültek ezek a dolgok oda, ahol voltak, viszont mikor a többiek hét órakor felébredtek, én már rég indulásra készen álltam. Persze nem indultam el, mert nekem elég az a nem-tudom-hány-óra az osztályommal, nem kell még egy és háromnegyed pluszban.
- Trace! Kakaót? -kérdezte Bonnie, immár a reggeli közben. Választ adva neki megráztam a fejem - Jó, mert amúgy sem adtam volna.
 Milyen kedves! Igazi testvér. Mikor befejeztük az evést, mindketten berohantunk a fürdőbe, ellenőrizni, van-e rajtunk valami vámpír/farkas tünet, de a két nagy szemfogon kívül semmit nem észleltünk. Elköszöntünk a dolgozni loholó anyáéktól, a telefonon lógó Chandlertől -képzeljétek, képes a barátnőjével, azaz Carlyval órákig dumálni telefonon, tök semleges dolgokról, ráadásul a fél beszédidő azzal telik, hogy gügyögnek, stb. -, majd Bonnie a buszmegálló felé indult, én meg felpattantam a biciklimre, és a suli felé vettem az irányt. Az iskola nincs valami közel hozzánk, bő fél óra, mire odaérünk, tehát ha például valami projekt miatt hamarabb kell bemennünk, van, hogy hatkor kelünk fel. Én általában gördeszkával vagy (mint jelen esetben) BMX-szel megyek, de amikor késésben vagyok, akkor Bonnie-val buszozok.
                Leparkoltam a kerékpárommal, majd leláncoltam, lopásvédelem céljából, aztán beléptem a "hét-órán-át-döglünk" épületbe, végül pedig, a maximális halálérzettel a termünkbe gyalogoltam, két km/h-ás sebességgel. A többiek -értsd, az ott lévő diákok- szokásukhoz híven zajongtak, üvöltöztek, zenét hallgattak, stb,rólam egyelőre tudomást sem véve, azonban amikor a helyemhez értem, feltűnt, hogy valaki bámul. Király, gondolom megint Janice vagy valamelyik hülye liba nézeget, hátha valamivel belém tudnak kötni. Mindegy. Kivettem az irodalomkötetemet, ugyanis az irodalom az első óránk egy számomra tökéletesen ellenszenves tanárral, aki élvezi, ha szívathatja az osztályt. Remélem nem adott fel valami fogalmazást, vagy nehéz leckét tegnap, vagy ha igen, akkor azt hiszem, megrendelem a koporsómat. Meg kellene kérdezni valakit, fel volt-e adva valami...Hm. Van egy tervem. Azt fogom csinálni, hogy azt, akit először meglátok, megkérdezem. Lássuk. Fekete haj, milliónyi fesztiválos karszalag, piercing....ez csak is Lana lehet. Ő annyira rossz tanuló, hogy szerintem fogalma sincs, mit vettünk tegnap. Akkor mást,

2013. június 27., csütörtök

2. fejezet

Sziasztok! Itt a második rész:DD Komikat kérek♥
xx Bonnie♥



Miután elpusztítottuk a sok kaját, mindketten felmentünk a szobánkba, s fél nyolc lévén elindultam mosakodni. Lekaptattam a lépcsőn, de út közben hallottam, ahogy nővérem valakivel beszél telefonon. Hm. Egy kis hallgatózás sosem árt....közelebb léptem az ajtóhoz, leguggoltam és erősen hegyezni kezdtem a fülem. Meglepően jó az akusztika, pedig azt hittem, a fa ajtók sokkal jobban elzárják a hangot.
- De anya! Miért fontosabb egy gyilkosság, mint m....mi? -há, tudtam, hogy anyáékkal dumál! De én is felteszem a kérdést: miért fontosabb egy gyilkosság, mint mi? Á, ennyire jól még az én fülem sem hall. Megyek fürdeni.
            A szobába érve megengedtem a meleg vizet, öntöttem bele némi fürdősót, aztán táncikáltam egy kicsit a tükör előtt, végül vetkőzőshow-t tartottam magamnak, ami végeztével feltűnt, hogy a lábam szőrösebb, mint egy jetié. Erre az esetre jó a borotva+borotvahab+VEET szőrtelenítőkrém. Na, akkor folytassuk a kádban. Első lépés: na oké, nem fogom elmondani, hogyan szőrtelenítem le a lábam.
- Bonnie! Bemehetek? -dörömbölt az ajtón Trace. Sóhajtva visszafojtottam a dühömet -miszerint még mosdás közben sem képesek nyugton hagyni-, és igenlő válasszal beengedtem - Képzeld -ült le a vécédeszkára - anya hívott -nanemáár! Ezt én is tudtam! Illetve hallottam... -azt mondta, ma estére bent kell maradniuk.
- Miért? -pech, ha elfelejtünk habot is raknia vízbe...most nem tudom eltakarni magam.
- Valami újabb gyilkosság miatt, azzal a különbséggel, hogy mindketten a fejükbe vették, megtalálják a gyilkost.
- Miért? Mi olyan fontos?
- Elvileg tőlünk pár sarkonyira történt az eset. Egy fiatal testvérpárt öltek meg...ez a második eset ebben az időszakban -ez kedvező. Akkor azt már nem is akarom tudni, hogy hány évesek voltak, lányok-e, hogy haltak meg....
- Hát....ebben esetben most elnézem. Bár....baszki! Mi van, ha minket is kipécézett magának? Akkor teljesen egyedül vagyunk ebben a házban!
- Nem, itt van Chandler is.....jaj. Még sincs itt. Nos, ebben az esetben. Én ma kihagyom a zuhanyzást, plusz magamhoz veszek egy dezodort -fogta meg az említett fegyvert a bátor nővérem, s már épp indult ki a szobából, mikor rákiáltottam, várjon meg. Gyorsan elkészültem, aztán magamra kaptam egy köntöst, hogy azért takarja valami a testemet, végül egyszerre iramodtunk meg a saját szobánk felé. Halkan csuktam be magam mögött az ajtót, felkapcsoltam a lámpát, és megnyugodva öltöztem át.
- Á, a jó puha ágyikó -magamra húztam a paplant, már éppen elaludtam volna, amikor újdonsült éles hallásomnak köszönhetően egy tompa, mégis hallható zajt fedeztem fel, a nappali felől. A halálfélelmemnek hála megdermedve feküdtem még néhány pillanatig, közben rettegve vártam, hogy a hang újra megszólaljon....ekkor azonban eszembe jutott valami! Trace erről mit sem tud! Meg kell védenem, nem csak őt, hanem magamat is, sőt, a házat is egyben. Némán takaróztam ki, talpamat az ágy mellett található szőnyegre helyeztem, figyelve, ne nyikorogjon a padló. Tekintetemmel keresni kezdtem a szobában valami használható tárgyat, amivel védekezni lehet, viszont megdöbbentem, mikor feltűnt, jobban látok a sötétben.Á, meg is találtam! Fhú, ez életem legnehezebb döntése, de meg kell tennem! Óvatosan kiosontam a szobámból, majd a lépcső felé irányítottam lépteimet, azzal azonban nem számoltam, hogyha valami hozzám ér, egy óriási sikoly szökik ki torkomból:
- Áááááááááááááá!!
- ÁÁÁÁ! Jézus! Segítség! -na ja.
- Trace! Csak én vagyok, Bonnie? -fogtam be a száját, jelezve, ez nem a legalkalmasabb pillanat az ordibáláshoz.
- Miért suttogsz? -nézett rám kitágult pupillákkal.
- Valami zajt hallottam lentről. Épp oda indultam. De ha már itt vagy, lekísérsz? -ajkamba harapva vártam a válaszát, de belül tudtam, igennel felel.
- Menjünk! -begörnyedt háttal csaptunk be egy ajtót, álcául, hogy azt higgye a lent lévő, hogy már bementünk a szobánkba. Bevallom, valahol belül legszívesebben visszarohantam volna a biztonságos zugomba, de az adrenalin hatása miatt inkább a kémesdit választottam - Nézd! Egy váza leesett.
- Baszki, Trace, én félek -csimpaszkodtam a karjába, nem sok sikerrel, ugyanis egy hirtelen mozdulattal lerázott magáról, s fellőtte a villanyt.
- Chandler!! -szólaltunk meg egyszerre, amikor felfedeztük, a bátyánk okozta a kárt, egy heves csók közben -ezt onnan tudom, hogy a barátnője éppen érdekes pózban, megdermedve, sokkos állapotban volt.
- Cica...mi lenne, ha ezt elnapolnánk?
- Fúúj!! Chandler! Te a kanapénkon akartál dugni? Ez undorító! - förmedtem rájuk. Na, mérges tekintetem egyből átváltott riadtra, amikor a bejáratni ajtót szó szerint kirúgták a helyéről - Mi a....??
- Úristen! Nem, nee! Túl fiatal vagyok a halálhoz! -kiáltott fel Carly, mire mind a hárman egyszerre ugrottunk befogni a száját.
- Mi ez? Bonnie! - rótt meg kíváncsian Chandler. Válaszadás helyett lefagyva bámultam egy árnyékot, ami éppen a harmadik emelet felé tartott. Most mit csináljak? Itt van mellettem még pár ember! És ha ez egy teszt? Amit anyáék találtak ki? Nem, azt nem hiszem. Ilyennel nem viccelnek. Akkor? Ó, ne! Mi van, ha arról az emberről beszélünk, aki nem is mondom, mit csinált? Tényleg mi kellünk nekik? De most komolyan, mi legyen? Az agyam mintha hirtelen jégkockává alakult volna, hideg, üres és semmitmondó.
- Trace! Hova a francba mész? -szólalt meg hirtelen bátyánk, sikeresen leleplezve minket. Ezt gondolom a betörő is meghallhatta, mert abbamaradt a lépések zaja. Igen? Így állunk? Majd én megmutatom neki! Velem aztán ne szórakozzon senki! Igaz, hogy nincs kardom, vagy valamim, de ha engem felbőszítenek, ne tudd meg, mire vagyok képes!! Ameddig a többiek feszülten várakoztak, addig én kihasználva a lehetőséget kiosontam a szobából, megálltam a lépcső előtt és......és megpillantottam egy tök nagydarab, szőrös fickót, akit valami maszk takart. Halkan, mégis erőteljesen morogni kezdtem -egyáltalán honnan tudok morogni??-, mire a fickó egy "most véged van!!" felszólalással megindult felém.
- Azt kétlem -nos, néha még magamat is meg tudom lepni gyorsaságommal, mivel egy ugrással a csávó előtt termettem, megcéloztam a szervét és bumm!! Középre. Ezek után az összegörnyedés miatt térddel arconrúgtam. Remélem eltört az orra! Szikrázó, világító tekintettel ütlegeltem volna tovább, ha egy kar hátulról meg nem ragad, illetve ha egy "le van tartóztatva" kiáltás vissza nem ránt a valóságba. Úgy érzem, anyáék hazaértek.
- Bonnie, mi volt ez? Én értem, hogy veszélyben voltatok, de ilyen helyzetekben a rendőrséget szokás hívni, nem eltörni egy ember orrát! Most tartsak leckét az efféle esetekre? -anya magához rántott, idegesen suttogta ezeket a szavakat.
- Aggie, kapd el!! -hallottam meg apa hangját. Vajon ezt mire mondta? Á, már értem....a férfi megszökött, most fut le a lépcsőn. MI?!
- Majd én! -kirántottam anya karjai közül magamat, s már éppen rohanni készültem, amikor Trace egy laza mozdulattal kigáncsolt. Szúrós pillantással jutalmaztam ezt a tettét, bár valahol mélyen azért hálás is vagyok neki. Azt hiszem, mára elég volt ennyi kaland.
- Menjetek aludni. Chandler, te meg vidd el a barátnődet haza -szólt ránk apa. Bólintva baktattunk fel a lépcsőn, immáron jobban érezve magunkat, pedig legbelül tudtuk, a fickót nem sikerült elkapni.

                              Másnap reggel, Mütyi nyalogatására keltem. Guszta volt talpig nyálban fetrengeni, de

mind tudjuk, milyen Mütyi. Félős, ragaszkodó, őrült. Szó szerint.
- Mit akarsz már kutya? -morogtam fáradtan.
- Bonnie! Azonnal kelj fel! Anya vendégeket vár estére! Segítened kell neki - csörtetett be az ajtón újra Trace.
- A francba már! Aludni sem lehet? - puffogva kászálódtam ki az ágyból, viszont egy rossz mozdulatommal lelöktem szegény kutyát az ágyamról. Bocsi....
Felvettem még mindig duzzogva egy nyári szerelést, majd levágtattam a konyhába segíteni főzni.
- Mit csináljak? -támaszkodtam a pultnak, a körmeimet fixírozva. A főzés nem az én világom.
- Engedj vizet egy tálba, forrald fel, aztán mosd meg a brokkolikat a leveshez, aztán ha jó a víz, rakd őket bele, aztán hámozz krumplit, harminc darabot, olvaszd ki a húst.... -van pár teendőnk! De mi az, hogy harminc darab krumplit kell hámozni? Nem lesz ez kicsit sok? Jönnek ha négyen, plusz mi leszünk öten, tehát az kilenc. Húszból is simán kijönne. Szerintem. Unottan kezdem hozzá a melóhoz. Király érzés úgy főzni, hogy melletted anyád áll, rohadtgyorsan hámozva, míg te szerencsétlenkedsz egy életlen késsel. 
- Anya? Mit fogunk ebédelni? -kérdeztem olyan fél tizenkettő tájékán, hiszen szinte mindent elkészítettünk a vacsihoz, az ebéd kivételével.
- Hát.....még hajnalban nekiálltam megfőzni. Csak meg kell melegíteni, és kész -mondta oda sem figyelve. Csak szerintem fog anya a főzésbe beleőrülni? Mivel nagyjából kész voltunk mindennel, suttyomban visszasiettem a szobámba, ahol előkerestem a telefonomat, aztán csekkoltam az Intsagramot. Egy új követő! Király vagyok - KÉSZ AZ EBÉD!! - kiáltott fel anya az emeletre. Hogy elszaladt az idő. Trace-cel egyszerre rohantunk le az étkezőbe, majd ültünk le egy-egy helyre. Húsz perccel később jóllakottan dőltem ki az ágyamon, hallgatva az eső kopogását az ablakon. Ennyit a nyárról. Úgy látszik, egy kicsit elszundíthattam, mert arra kellett feleszméljek, hogy Trace anyával veszekszik, hogy ő nem vesz fel semmilyen csini-csajszi ruhát, inkább megszökik. Csini-csajszi ruha? Hm. Ha abban kell megjelenni, szíves örömest veszek fel ilyen ruhákat. Csekkoltam az időt -öt óra negyvenkettő-, s miután megbizonyosodtam róla, el lehet kezdeni készülni, a szekrényemhez léptem, valami klassz cuccot keresve. Néhány perc kutatás után ráakadtam az alkalomhoz illő cuccra, így büszkén öltöztem át. Ha már vacsora, adjuk meg a módját! Legaloppoztam a földszintre, ahol a család már gyülekezett.
- Na, gyerekek, viselkedjetek jól, egy előléptetés múlik rajta! -szólt ránk apa, majd beengedte a vendégeket. Összesen jött négy felnőtt, plusz egy velünk egykorú fiú, aki, be kell vallanom, nagyon helyes, de fel sem ér Rick nyomába. Kellett nekem szakítanom vele! Ah, mindegy, ilyen a szerencsém. Apa felszolgálta a brokkoli levest, amit mindenki egy hümmögéssel fogadott, aztán elkezdtük a vacsit. A felnőttek teli szájjal beszélgettek az "izgalmas" bevetésekről, stb, ám egyszer csak szóba került a tegnap este, s hirtelen mindenki meg akarta tudni a részleteket, sőt, egy nagydarab, ellenszenves fickó még kérdéseket is tett fel, amikre egyáltalán nem tudtam válaszolni, ugyanis arra a kérdésre a válasz, "írja le a kinézetét" nem hiszem, hogy jók lennének rá a szőrös, nagy, otromba, ogre, valamint a büdös jelzők. Mindezek után rátértek a hitelek kivesézésére. Adó így-adó úgy, rendkívül érdekes. Ennél már csak a rádióból szóló halk időjárás jelentés lehetne rosszabb. Hm. Várjunk....ez igenis jó! Azt állítják, borús idő lesz, maximum húsz fok és erős esőzés. DRRR!! Egy mennydörgés. Nem ijedtem meg! Á, nem...
- Na és Bonnie, mi a helyzet az iskolával? -nézett felém egy óriási szemüveges, kócos hajú nő, bár inkább nézett ki egy professzornak, mintsem nőnek.
- Öhm... -zavartan pillantottam le az ölemben pihenő kezeimre, mivel semmi elfogadható válasz nem jutott eszembe, hiszen mióta -fél éve- szakítottam Rickkel, egyre rosszabb lett az átlagom, amit anyáék nem néztek valami jó szemmel. Azonban, amikor észrevettem, hogy az eddigi barackrózsaszín körmeim helyett hosszú, legalább 10 centis fekete karmok meredeznek karmolásra készen, mindent elfelejtettem. Erre nem számítottam. Nem vertem be sehova a kezem, nem festettem át a körmeimet, nem növesztettem őket évekig...ajjaj. Két percig bámultam ezeket a torz valamiket meredtem, amikor is Trace erőteljes oldaba bökését éreztem meg valahol a vesém tájékán, így kénytelen voltam visszatérni a való világba, és válaszolni - Izé. Minden klassz -nyögtem ki. Válaszom rendesen lesokkolta a művelt, okos tudósokat, de ez engem nem zavart, sőt, kedves tesómat sem, mivel közelebb hajolt hozzám, s suttogva megjegyezte:
- Bonnie. Mikor borotváltad a hónaljad?
- Milyen kérdés ez? Amúgy meg, szerdán, az úszás miatt, miért?
- Khmm. Pillants rá -ajánlotta, majd diszkréten visszadőlt, hogy jópofizzon a felnőtteknek. Valójában egyáltalán nem értettem, miért kéne megnéznem a hónaljamat, de hát ha ő mondja...még szerencse, hogy trikót vettem fel, mert könnyebben meg tudom nézni, mi a helyzet.
- Egek ura! -kiáltottam fel hangosan, mire a szobában tartózkodó személyek közül mindenki kíváncsian felém kapta pillantását - De finom ez a leves! -mentettem ki magam, úgy látszik sikeresen, ugyanis s többség egyetértően fordult vissza a tányérjához, hogy befejezze az evést, egyedül anya morgott felém valami figyelmeztető szöveget, hogy fékezzem magam. Viszont pillanatnyilag nem tudom fékezni magam, legalábbis akkor nem, ha őserdő burjánzik a karom alatt!! Ki kell mennem a fürdőbe, az biztos! De nem mehetek egyedül, mert az fura lenne. Megyek Trace-cel - Elnézést, de ki kell mennem a mosdóba. Trace, jössz velem?
- Nem...illetve izé, de -változtatta meg döntését, szikrázó szemeim láttán. Erről jut eszembe. Mintha égne a szemem. Könnyezek is...aú! Ikertestvérem engedelmesen felpattant a helyéről, és a fürdő felé vette az irányt, míg én szédelegve kullogtam utána. Hát nem könnyű úgy menni, hogy a könnyeid fogalmad sincs miért, de rohamosan potyognak a krémszínű szőnyegre, ami anya kedvence - Na, mi van?
- Hogy mi van? Nézz már  rám -háborodtam fel, miközben megmostam az arcom, hátha csillapszik a tudatalatti könnyzápor - Először is, nézd meg a körmeimet! -nyomtam a képébe a karmokkal díszített kezemet - Aztán, hogy a francba nőhet ki ennyi szőr egy nap alatt? Tegnap még semmi bajom nem volt, most meg már a szemem is kiégni készül...
- Jól van, ne morogj! Hadd nézzem a szemed -lépett közelebb, majd vizslatni kezdte az említett testrészt - Szerintem begyulladt. Rohadtul vörös, nem tudod, mitől lehet?
- Nem! Na jó, ez a nap egyre katasztrófálisabb lesz -huppantam le a kád szélére, kezembe temetve az arcom. Aú! A hülye körmök miatt meg is karmoltam magam...hurrá.
- Oké, mi lenne, ha felosonnál a szobádba fejfájásra hivatkozva? -ajánlotta fel, mire én heves bólogatások közepette megvártam míg kimegy, majd felrohantam a szobámba, bevágtam az ajtót, s a tükörhöz léptem.
- Hogy a francba....? -tűnődtem el, de mivel semmi normális magyarázatom nem volt arra, mitől van ez, inkább átvedlettem pizsamába, alvásra készen. Hát végül nem sokat aludtam az éjjel, ugyanis egyrészt megdöglöttem a melegtől, másrészt furcsa képek jelentek meg szemeim előtt, amint éppen vonyít egy farkas, egy szőrös lány, aki később átalakul valami fura lénnyé, stb. Reggel fél nyolckor izzadságban fürödve ébredtem. Gyorsan lerúgtam magamról a takarót, s végig néztem magam, szőr, vagy karmok után kutatva....megnyugodva vettem tudomásul, hogy semmi ilyesmi nincs rajtam. Viszont, ezeket a mardosó éhség kárpótolta.. Nem törődve az iskolával baktattam le enni a konyhába. Nos, ha azt mondom, felzabáltam minden húst a házban, nem túlzok. Jól megnézett mindenki, mégis mitől vagyok ilyen éhes.
- Bonnie, jobban érzed már magad? - pillantott fel anya az újságból. Morogva válaszoltam, már ettem volna tovább, amikor Trace szó szerint lezuhant a lépcsőről, majd kirángatott a fürdőbe. Úgy látszik ez a hely lesz a mi kis "titkos" zugunk.
- Nézd! - kiáltotta, aztán kitátotta a száját, szabad rálátást engedve két óriási, hegyes metszőfogra - Ez, tegnap még nem volt itt -háborgott pöszén.
- Nekem semmi bajom -vontam vállat.
- Ó tényleg? Feltűnt már, hogy a cuki rózsaszín hajad helyett valami loncsos barna izé van a fejeden? Nem? Akkor gondoltam szólok -ehh. Gyorsan belenéztem a tükörbe, bár a látvány nem volt valami kecsegtető. Döbbent fejjel fordultam vissza, rájőve, apáék ezt nézték, nem azt, ahogy eszek...
- Trace! Most mit csináljak? Rosszabb vagyok, mint egy ork! Jézus!
- Nyugi....egyszerűen kihagyjuk a sulit.
- Nem! Bent lesz Rick, muszáj vele beszélnem!
- Így? Szerintem akkor jobban elüldözöd, mint amennyire az elmúlt fél év alatt tetted -igaza van. Tényleg ki kell hagynunk az iskolát, ilyen külsővel biztos.

Trace Stephens: megegyeztünk Bonnie-val, hogy nem megyünk iskolába. Király. Legalább nem kell megint átélnem egy olyan hétfőt, amikor a hét borzalmas órán kívül még van pár doga, plusz az osztálytársaim szívatnak eleget zárkózottságom miatt, akkor ehhez a foghoz mit szólnának? Szerintem kicsúfolnának "misz vámpírnak". Haha, ez jó. De akkor Bonnie-t milyen névvel illetnék? Sok szőr van rajta, nyáladzik is, kétségtelenül kutya lenne. Kutya.....és tényleg! Mi van, ha tényleg az? Mármint....sok szőre van, meg nyáladzik. Erre nincs más magyarázat. Á, megyek iszok valamit, mert a gondolkodás közben a szomjhalál kerülget. A hűtőhöz lépve elkezdtem kutatni: találtam tejet, sört, narancslevet, energiaitalt, mégsem felelt meg egyik sem. Én valami vörös színű, fémízű dologra vágtam. Pech, hogy az nem volt itthon.
- Trace -hallottam meg egy hangot magam mögül, mire lazán hátrafordultam, azonban testvérem rémisztő külseje miatt egy kiáltás szökött ki torkomból - Nyugi! Ez csak szőr...bár rohadtul viszket...ah. Szóval, unatkoztam, ezért elkezdtem sorozatokat nézni. Az egyik epizódjában éppen vérfarkasokat mutattak, ami bogarat ültetett a fülembe, így utánanéztem a neten a vérfarkasnak. Na már most, rengeteg honlap készült evvel kapcsolatban, leírtak róluk mindent, stb, én meg magamra ismertem. És akkor most felteszem neked is a kérdést: mi van, ha vérfarkas vagyok?  - összezárt szemmel várta reakciómat, ami tőlem csak egy hangos hahotázás volt.
- Jhajj, Bonnie -tettem vállára a kezem - az esélyed arra, hogy vérfarkasa vagy, nulla. Nincsenek ilyen dolgok, ez valami furcsa allergia lesz.
- Igazad lehet...hülye vagyok -motyogta, majd hihetetlenül gyorsan felrohant a szobájába. Hejj, rég nevettem ennyit. Gondoltam hallgatok egy kis zenét, szóval felrohantam a szobámba -szintén nagyon gyorsan-, pontosabban a szobám előtt megálltam, mert az ikertesómtól fura zajok szűrődtek ki. Minden mindegy alapon benyitottam a szobába, ahol Mütyi motyogásán kívül egy üzenet fogadott a földön, ami kissé ronda volt, de azért felvettem:

Talán tévedtél -állt a papíron. Mi? Ez mit jelentsen? És hol van Bonnie?

Ne feledjétek, komit kérek!!


2013. június 25., kedd

1. fejezet

Hali! Meghoztam az első részt, extra-gigamega hosszú lett, talán kicsit unalmas, de valahogy be kell vezetni a szálat a történetbe...vagy mixdd Kérnék szépen egy komit hozzá! Köszönöm♥
csocsesz Bonnie♥♥♥



Bonnie Stephens: szombat kora reggel ébredtem, az utcán hangoskodó ember zsivajra. Igazából úgy voltam vele, hogy semmi értelme még felkelni, hiszen szar az idő, korán van még, stb, viszont pár perc után így is-úgy is fel kellett volna kelnem, mivel az átkozott testvérem berontott a szobámba, majd rám ugrott, egy elég hangos indiánüvöltés keretében.
- Trace! Szállj le rólam! Hallod? Szállj már le rólam!! -kiáltottam rá, ugyanis épp belekönyökölt a vesémbe. Nem volt túl kellemes érzés. Azt hiszem, belső vérzést szenvedtem.
- Bocs...képzeld! Van vagy harminc fok! És süt a nap! Menjünk ki a tengerhez!! -ült le rendesen az ágyam szélére, miközben a kíváncsiságtól tágra nyílt szemekkel méregetett. Na ja, Trace az elmebeteg ötleteiről híres. Még hogy harminc fok! Tegnap még alig volt 19, ma meg már harminc lenne? Ezt nem hiszem, hacsak nem érzem a saját bőrömön. Unottan néztem vissza ikertesómra, majd 2 perc után kikászálódtam az ágyból, s az ablakomhoz sétáltam. Elhúztam a virágos függönyt, kinyitottam az ablakot és....tényleg volt vagy harminc fok!
- Ez valami mágia? Csak mert május 31.-én még sose volt ilyen meleg szombatunk.
- Először én is ezt hittem. De tudod, csodák azért lehetnek, például hogy anya elengedett minket a strandra -közölte boldogan. Hát oké, de azt miből gondolta, hogy én is menni akarok? Bár...napsütés, azaz le lehet barnulni. Meleg, azaz tuti, hogy az izmos pasik is lesznek, ami jól jön, ha el akarod felejteni az exedet. Tenger, azaz le lehet hűteni magadat, és ami a legfontosabb: az alig pár dollárért vehető hűtött finomságok! Van például minden alkalommal limonádé, mindenféle ínycsiklandozó ital, fagyi, de valaki még vattacukrot is szokott hozni! Nyamm! Oké, máris meggondoltam magam!  
- Legyen, megyek. De csak mert szépen kérted -léptem a szekrényemhez, amibe hosszú évek árán sikerült divatos holmikat csempésznem. Nyugi, nem loptam őket, hanem vettem - Te nem öltözöl? -kérdeztem Trace-t érdeklődve, azonban egy perc után sem jött válasz, ezért hátra néztem, vajon mi lelte. Aha. Hogy már el is tűnt?! Esküszöm, egész nyáron ezt fogja velem csinálni. Na mindegy. Előkerestem az ezer éves, de még mindig nagyon menő fürdőcuccomat, kerestem törölközőt, egy úszószemüveget, mert imádok úszni, és ki nem hagynám a lehetőséget, majd ezeket bepakoltam egy táskába, és mentem átöltözni rendes ruhába. A fürdőben megmostam az arcomat, bedugtam a hajvasalót, ezután kivettem a fogkefémet a tartójából, nyomtam rá egy kis krémet, s sikálni kezdtem fogaimat. Mikor két perc után úgy éreztem, elég tiszta a szám ahhoz, hogy tovább készüljek, kiköptem a pasztát, kiöblítettem a számat, végül pedig  fogtam a fésűt és megfésültem a szőke-pink hajamat. Ha valaki megkérdezné, mi az a dolog, amit a legjobban szeretek magamon, az a hajam. Nem egyszer rajzoltam már le magamat a hajam miatt, de úgy érzem ez a rajz sikerült
This is Me ☻
a legjobban. Amúgy az úszáson kívül imádok rajzolni. Már vagy 5 éve járok rajzszakkörre, és most lehet, idén nyáron lesz egy kiállításom! Jó, tudom, ez nem olyan, mint amikor a nagy művészek profi képeket állítanak ki, viszont a rajzaim nagy részét ki fogják tenni, hogy mindenki megnézhesse, és véleményt mondhassanak róla. Talán a rajzolás az egyetlen olyan dolog, amiben érdekel mások véleménye.
- Bonnie! Kész vagy már? Mennék be én is -kezdett dörömbölni az ajtón ikertesóm, Trace. A hangzavarra feleszmélve gyorsan felkapkodtam magamra a lányos gönceimet, aztán pár laza mozdulattal átvasaltam a hajam, mindezek után végre készen álltam arra, hogy strandoljak. Illetve még nem, mert kimaradt a cuki cseresznyés szájfényem. Pussz, pussz, kész vagyok!
- Jöhetsz -vágtam ki a fürdőajtót, majd átgaloppoztam a szobámba, ahol ledőltem az ágyra, s kezembe vettem a telefonomat -Hm. Még mindig szingli -állapítottam meg, mikor ráklikkeltem Rick Facebookos adatlapjára. Biztos hiányzom neki! Hülye voltam, hogy szakítottam vele, hiszen a focicsapatban is játszik, helyes is, kellettem neki.....ő a tökéletes.
- Mehetünk -lépett be az én kis szentélyembe Trace. Hát....legyünk őszinték: talán a stílusa miatt nem volt még pasija. Pedig alapjáratban véve szép -ugyan kérlek, az ikertesóm, ha én szép vagyok, neki is annak kell lennie-, még az "indiaimádata" is elmegy, de annyira fiús, hogy az már fáj. Neki van a legtöbb fullcapje, tud gördeszkázni, bmx-ezni, olvas, könyveket ír, X-Boxozik, vagy mit tudom én, sőt, még focizni is szeret, de, most ugrik a majom a vízbe: szörnyen félénk, a suliban sem beszél sosem senkivel. Menthetetlen szegény....

Trace Stephens: mikor Bonnie méltóztatta abbahagyni a mélázást, végre elindultunk a tengerpartra. Én nem vettem fel a fürdőruhámat a rendes ruhám alá, úgy mint egyesek, akik okosak, hanem úgy gondoltam, majd a parton átveszem, ezért is hoztam magammal egy táskát, csakúgy, mint a tesóm.
- Trace, ne mondd már, hogy még a partra is deszkával jössz -nézett rám lekezelően Bonnie, amint meglátta a gördeszkámat a kezemben. Nem értem, miért nem képes elfogadni, hogy nem mindenki olyan lányos, mint ő.
- Téged pontosan miért is zavar? - pillantottam rá, bár válasza nem különösebben érdekelt. Ledobtam a tárgyat az útra, ráálltam, s felvéve Bonnie tempóját, hajtani kezdtem magam.
- Mert így jobban leköti a helyes fiúkat az, hogy te gördeszkázol, mintsem az én bájom. Úgyhogy kérhetem, hogy szállj le arról a cuccról, és hagyj érvényesülni? -tolta lejjebb az orrán a napszemüveget, miközben jelentőségteljesen méregetett.        
- Nem! De csak hogy tényleg "tudj érvényesülni" -formáltam macskakörmöt négy ujjamból -külön megyek. Találkozzunk a.......hotdog árusnál, szia -válaszát meg sem várva ellöktem magam, s gurulni kezdtem a strandra lefelé vezető betonúton, mialatt felhelyeztem a fejemre gigantikus méretű, fekete-piros színű fejhallgatómat, és elindítottam valami Olly Murs számot. Nem tudom a címét, viszont nagyon passzolt a deszkázós hangulatomhoz, és egészen feloldódtam addig, amíg valami retardált teljes erejéből nekem nem szaladt, ezzel megakadályozva a gurulást.
- Jézus! Jól vagy? Hé, szia Trace -ült fel a nekem jövő srác, majd intett egyet hajába túrva, jelezve felismert. Jaj ne! Ez Adam, az osztálytársam! Adam Lewis, a suli egyik leglúzerebb fiú. Ő a leglúzerebb fiú, én a leglúzerebb lány. Kecsegtető esélyek, még két évig kell ott tanulnom.
- He-helló -köszöntem én is zavartan. Talán nem kellett volna egyedül jönnöm. Most akkor Bonnie ki tudna menteni.
- Minden oké? Hogy lehetek ilyen béna? -kérdezte a fiú inkább magától mialatt megpróbált felállni. Sikerült neki, azonban véletlenül rálépett a deszkámra, így elvesztette az egyensúlyát, és borult egy elég nagyot.
- Én...khhmm, jól vagyok -hajtottam le a fejem, hogy ne kelljen a szemébe néznem. És, ez volt az utolsó mondat, amit váltottunk egymással.
- Trace! Mi a szart csinálsz? Ó, szia Adam -csörtetett oda hozzánk Bonnie, értetlen fejet vágva.
- Szia Bonnie. Én vagyok a hibás! Én löktem fel...és én törtem el a deszkáját -hogy mit csinált? A gördeszkám! Rengeteget gyűjtöttem rá! Csomó zsebpénzembe került, még 12 évesen vettem, erre egy ilyen lúzer és béna kölyök eltöri! Hova fejlett ez a mai világ...
- Ugyan, az a deszka amúgy is ronda volt! Trace, gyerünk már -rángatott kedves testérem -amúgy alapból én lennék az idősebb öt perccel, de ezt Bonnie képtelen belátni, ezért egyenlőek vagyunk- fel a földről, majd Adamet leszarva megragadta a karomat és elindult az úton tovább.
- Állj már meg!
- Mi van? -fordult meg, s azzal a mozdulattal levette a pink napszemüveget az orráról.
- Csak hadd szedjem össze a cuccom -kértem, mire egy megadót sóhajtott, így alkalmam lett megvizsgálni a deszkámat.
- Amúgy, nem sietnél? Csak mert, rengeteg helyes pasi szokott lenni a strandon, és nem akarom egyiket sem elszalasztani!
- Bonnie. A pasik meg fognak várni. Még csak fél tizenegy. És különben is -álltam fel a földről, deszkámat erősen magamhoz szorítva - tizenhét vagy. Nem kéne még ennyire pasiznod.
- Ch! Én legalább pasizok - vágott vissza sértetten. Felőlem oké...hisztizzen csak.
                A partra érve meglepő látvány fogadott: kb a fél osztály kint volt, a lányok húgom példáját követték, azaz ártatlan fiúkat próbáltak becserkészni, a fiúk meg izmaikat mutogatták dögös csajoknak.  Kerestünk egy árnyékos helyet, ami nem volt valami könnyű dolog, aztán én elmentem átöltözni valami műanyag, a földre helyezett dobozba. Ez is több, mint a semmi. Már a bikinim felső részét vettem volna fel -így érthető, hogy teljesen meztelen felsőtesttel álldogáltam ott-, amikor valaki egyenesen berontott hozzám.
- Hé! -kiáltottam rá a fiúra zavartan, magam elé kapva valami takarást.
- Jézus! Bocsánat! Tényleg! Ennyire béna is csak én lehetek! Jé, szia Trace -ezt nem hiszem el! Komolyan, csak én vagyok olyan idióta hogy egy nap kétszer is összefutok Adammel.
- Oké, én mentem -közöltem, majd kiviharzottam az öltözőből, lógó bikinifelsővel.
- Trace! Mit csinálsz? Á, mindegy, gyere segítek -pattant fel Bonnie a homokról, amint meglátta bénázásomat.  Segített bekapcsolni a cuccost, aztán karon ragadott és berángatott a vízbe. Hát kösz, mondhatom nagyon kedves.

Bonnie Stephens: víz. Pasik. Meleg. Nyár. Kell ennél több? Oké, igaz, hogy még csak holnaptól számítjuk a nyarat, de ez az idő már most jó. Gondoltam ráveszem Trace-t, hogy legyen kicsit lazább, de amint játékosan ellöktem, hisztizve kimenekült a vízből. Bátor lélek. Bár én maradtam úszkálni, azért társaság nélkül nem volt valami klassz. Na mindegy. Éppen egy kagylóért merültem volna le -meg is szereztem, rohadt jól nézett ki, halvány rózsaszín, sima kagyló formája-, amikor valaki konkrétan rám ugrott. Nos, nem valami kellemes fél percig, levegő nélkül kapálózni a víz alatt, hátha leszállna rólad az illető...
- Huh -vettem mély lélegzetet, amikor a kölyök lemászott rólam.- Hé! Te ott! Igen te. Gyere csak vissza -üvöltöttem egy röhögő srácnak, aki éppen távozni készült, de kiabálásomra visszafordult, és kíváncsian meredt felém - Á, semmi -legyintettem fújtatva, majd az újdonsült szerzeményemmel a kezemben elindultam a part felé.
- Bonnie! Te nem vagy szomjas? - intézte szavait felém testvérem, amint odaértem a leterített pokróchoz.
- Kösz, nem. Az előtt nyeltem épp elég sós vizet. Habár....bleh. Menjünk, szerezzünk valamit -egyeztem bele, a hányiger kerülgetése miatt. Sós vizet inni sosem jó.  Fúj. Elindultunk ital-felfedező körútra, legalább 10 percig nézelődtünk, amikor a takarékos Trace megpillantott egy elég olcsónak tűnő helyet.
- Arra -húzott a bódé felé - Jó....jó napot! Egy pepsit kérnék -közölte remegő hangon. Még mindig bátor.
- Én....egy Sparkling ICE-t szeretnék, grapefruitos ízben.
- Sajnálom, de az elfogyott.
- De csak van még egy üveggel, nem gondolja? Naaaa, kérem, nézze meg -könyörögtem a nőnek, aki morogva, de eleget tett kérésemnek.
- Tessék, ez az utolsó -vigyorodott el gonoszan. Hát oké, felőlem. Átnyújtottam a kért összeget, majd rekordsebességel kicsavartam a kupakot, és egy hajtásra kiittam a palack tartalmának felét. Mire visszaértük a pokróchoz, már el is fogyott az italom. Mint egy százéves öregember, úgy rogytam le a földre terített "szálláshoz", elterültem rajta, élvezve a nyári nap meleg sugarát. Egyszerűen mintha az eddigi pár kínszenvedős hónap bajai eltörpültek volna attól, hogy jó idő lett. Ráadásul a tenger moraja is csak tetézi a kapott képet, miszerint "nyár = meleg, barnulás, jó kedv, nyugalom".
- Bonnie -szólalt meg lágy hangon Trace.
- Hagyj -kértem kedvesen, pózt váltva, azaz a tökéletes barnaság érdekében a hát-fekvésből has-fekvésbe váltottam.
- De azt hiszem, látom Ricket.... -nem, nem tett le arról a szándékáról, hogy békén hagy. Egy pillanat. Mi? MI?!  MI? Látja Ricket? Igen, valóban ezt mondta. Bonnie Stephens, néha vissza kéne fognod magad. Tágra nyílt szemekkel tápászkodtam fel ülő helyzetbe, majd térfigyelő helyzetbe tornáztam magam és a körmeimet rágva kémleltem körbe. Nem! Rossz lány, körmöt nem rágunk! Így is épp elég, hogy pénteken festettem be őket egy tök jó színű körömlakkal, erre fél óra úszás után lepattogzott, nem kell, hogy fokozzuk a rondaságát. 
- Hol van? -várakozva bámultam tovább a strandon levő tömeget, mígnem végre megpillantottam a fiút. Egyébként Rick az ex-fiúm, akivel még október környékén jöttünk össze, a Facebookon. Életem legrövidebb kapcsolata volt, mégis izgalmas is egyben az az egy hét. Annyi a szívás ezzel a dologgal kapcsolatban, hogy a srác velem egy suliba jár, viszont szerencsémre egy évvel idősebb nálunk. 
- Ott ni -mutatott a fiú, s a mellette álló éjfekete hajú lány felé. Ezt nem hiszem el! A suli legmenőbb csajával van! Argh! Nos, igen, mint minden iskolában, nálunk is van egy menő-lányka, Sarah Stefen. Hosszú, derékig érő, szálkaegyenes, brutálfekete haja van és gyönyörű. Na, nem az az agyonplasztikázott ribi, hanem egy kitűnő átlagú, okos, természetesen szép lány, aki talpraesettségének köszönhetően bárkit meghódít. Itt fiúkra gondolok. Ráadásul még csak nem is hisztis, nem váltogatja a barátnőit /csak egy van neki, Alexandra Sandra Bayer, német lány, dauerolt, vörörsesbarna hajjal, szintén helyes teremtés/, sokat tesz az iskoláért. Megértem, miért ő kell Ricknek. Pedig már kezdtem megbánni, hogy kidobtam. Sőt, reménykedtem benne, hogy lehet még közös jövőnk....
- Ez nem fair! Sarah....aj! annyira tökéletes! Én mikor kerülök fel az ő szintjére? Szinte kitűnő átlagom van, rajzból dicséretes vagyok, egyedül az algebra nem megy, -bár arra jobban ráhajtottam így év vége felé-, a hajammal még ki is tűnők a tömegből, intelligens vagyok, mi kell még? -tettem fel magamnak a kérdést hangosan, hátha ezzel a módszerrel könnyebben választ találok a problémámra. Elkeseredve temettem tenyerembe az arcom, éreztem, hogy néhány kósza könnycsepp készül kitörni az eddig békés menedéket nyújtó szememből, így feltűnés mentesen letöröltem őket.
- Figyelj Bonnie! Nem lehet mindenki tökéletes. Hiába, még a "Tökéletes Essek" sem tökéletesek -ez a név a két menő lány neve, ötödikben ragadt rájuk - Láttad például Sarah fülét? Olyan mint Dumbóé, óriási. Sandrának pedig sárga az egyik foga. Hidd el, valakinek nem a szépségéből, vagy a tudásából fakad a tökéletessége. Tudod, ott van az ember jelleme is, tulajdonságai, viselkedése. Képzeld, ha ez felvidít, hallottam beszélgetni a "Tökéletes Esseket". Körülbelül olyan, mintha tudósok folytattak volna eszmecserét -lökött vállba mondandója végeztével Trace. Hálásan pillantottam fel, majd némileg jobb kedvvel indultam meg a víz felé, öt perccel későbbi nővéremet magammal húzva.

                   Négy óra felé az egyre erősödő éhség és a szemerkélő eső miatt aztán elindultunk haza felé. Trace vizes hajjal kullogott mögöttem, egy üveg Sprite-ot kortyolgatva, míg én teljesen száraz hajjal baktattam mellette, egy, a rádióban hallott ismereten szám dallamát dudorászva. Nem nagyon folytattunk beszélgetést, ugyanis ez a pár óra fürdés engem teljesen lefárasztott, ikertestvérem meg duzzogott, mert véletlenül megbotlottam miközben bontotta az italját, ami a szénsavasság miatt a ruháján kötött ki. Pechünkre a visszafele vezető út felénél eleredt az eső -átkozom is magam rendesen, amiért nem hoztam esernyőt-, szóval a záraznak maradás érdekében kénytelenek voltunk az egyedül sétáló, esernyővel rendelkező Adamhez csatlakozni. A fiú csigatempója már vánszorogtunk egy ideje, szintén nuku párbeszéd hiányában, amikor végre valami életjelet is véltem felfedezni a fiúban, aki egy érdekes mondattal állt elő:
- Khmmm....na és lányok, szoktatok CoD-ozni? -hogy bevalljam, abban a percben éreztem a legkínosabban magam. 
- Call of Duty? Te ezzel játszol? Én LoLozok -húzta ki magát büszkén. Nos, ha az volt a célja, hogy menőzzön azzal, milyen eszement játékokkal játszik, sikerült neki.
- És hogy állsz a WoW-val? -kérdezte újra Adam izgatottan.
- Tankok? Köszi nem. Maximum az Amnesiáig megyek el, de a TF"-vel is kikapcsolódom néha -ehhem, ehhem, hahó, egy ilyen játékokból analfabéta csaj is itt van, aki mindjárt elázik, hála a kis mérető esernyő miatt!
- Bocsi, hogy megzavarlak titeket, de ezek mik is? -összevont szemöldökkel fürkésztem a megdöbbent párt. Na, ez biztos nem volt valami jó kérdés - Illetve...izé...én meg Simsezni szoktam. Na?
- Oké. Akkor elmagyarázzuk. Bonnie, ezek mind rövidítések, például a CoD az a Call of Duty, a TF2 a Team Fortress 2, a LoL....
- Lots of love, ezt tudom -vágtam közbe....még több döbbent pillantás. Éljen. 
- League of legends, de van a wow, ami a world of... - bla, bla, bla...most hallgathatom az idióta kockabeszédet amíg haza nem érünk....hurrá.  Unottan kaptattunk a csúszós úton, bő fél órán keresztül, amikor viszont végre elértünk a kicsi, de annál lakályosabb, öt emeletes házunkat, boldogan vágtam közbe elmélyült beszélgetésükbe, miszerint az Amnesia nevű játék nem is annyira ijesztő. Aha, majd megnézek egy gameplayt, csak hogy tisztában legyek vele. 
- Köszi Adam, majd lemásolom még a matekházit, puszi -búcsúztam el gyorsan, s berohantam a házba. Ó ne! A szél kivágott pár ablakot! A fél ház úgy néz ki, mint egy kocsmai vécé. A jól berúgott férfiak azt se tudják hova hugyoznak, de azért csinálják....éljen. A szüleim még nem értek haza, pedig általában fél ötig vannak bent, kivéve apa, mert ő rendőr, azon belül nyomozó -gyilkosságokat nyomoz-, de néha bent marad éjjeli őrnek. Anya viszont orvos, azon belül boncolómester -igen, az orvosi tudomány legalja, de ez van-, de ő csak négyig van bent, a hazafelé vezető út pedig fél óra. Ez nem is lenne baj, csakhogy öt óra tíz perc van! Amúgy, apáék szerelmi sztorija nagyon romantikus! Oké, elmesélem. Anya akkor volt 25 éves, apa pedig 28 múlt. Apa már három éve dolgozott a kapitányságon, viszont még csak akkoriban rakták át a nyomozó részlegre. Anya akkortájt tavasszal kapta meg az orvosi diplomáját, és a hőn szeretett kórházi, vagy magándoktori munka helyett beállt boncolni. De nem akárhogy! Anyám mindig is imádta az újdonságokat, mindig változtat valamin, például falszíneken, konyhai felszereléseken vagy vesz random egy új ruhakészletet, mert szerinte unalmas a régi. Nemegyszer volt például, hogy egy hatalmas molylepke -brrr!!- került a szobámba, mivel véletlenül nyitva fejeltettem az ablakot, és berepült. Nyugodtam léptem be a szobámba, ami akkor még zöld színű volt -de azóta már halvány rózsaszín lett-, leültem az ágyamra, hogy megnézzem, hányan követtek be Intsagramon, vagy a We♥It-on, mikor feltűnt egy bazinagy, randa moly. Ott kaptam sokkot, ugyanis irtózom a rovaroktól egy véletlen baleset óta -ezt máskor ismertetem-, és ez a látvány rettentően megijesztett. Plusz, a házban rajtam kívül Mütyi, a huskynk volt, aki szintén fél mindentől -porszívű, konzervnyitó, macska, pók, stb-, így nem sokat segített. Szóval, mivel Trace végre elment egy fiúval -mint kiderült, semmi nem volt köztük-, így nem volt szívem hazarángatni. Anyáék dolgoztak, a bátyánk -bizony, van egy Chendlar nevű bátyánk, pont mint a Jóbarátok Chandler Bingje...a szüleim mindketten imádták ezt a sorozatot - pedig büntetésből bent kellett maradjon a suliban, tervet kellett kovácsolnom. Úgyhogy egy év után végre megtaláltam a rovarirtót, ugyanis rettegtem a rovartól. Na igen...miután lefújtam repkedett egy sort a szobámban, aztán leszállt a falra. Na, gondoltam, eljött az én időm! Fogtam egy régi papucsot, és a végig ütöttem szegény jószágot. Ja. A tetemét pedig felporszívóztam. Na, a lényeg, hogy anya ház-átrendezése miatt nem tudtam rögtön kinyírni a betolakodót. Hol is tartottam? Megvan! Szóval anyám az újdonság mániája miatt ment kipróbálni a boncolást a rendőrség nyomozói részlegén, hátha újdonsült tudásával segíthet megoldani pár gyilkosságot. Így is lett. Apáék egy bizarr fickó halálának kibogozása közben találkoztak, mindketten bénák voltak, viszont ez is vonzotta őket részben. Az első csókjuk amúgy egy nyomozás közben történt. Sajnos csak ennyit tudok az összejövetelükről, mert anyáék pont hazaértek amikor a nagyi ezt elmesélte. 
                 Lényeg a lényeg, a ház vizesen állt rendelkezésünkre. Király. Takaríthatok öt teljes emeletet. Nos igen, a mi házunk a legkisebb, egyben a leglakályosabb ház. Öt szintje van, mindegyiket kettő és fél darab szoba van, a felet úgy kell érteni, mintha a falat kicsit kijjebb tolták volna, hogy csak berakjunk oda egy kanapét vagy, fotelt, esetleg kávézasztalt. Az első szinten van a a konykező, azaz a konyha és az étkező, valamint egy kisebb mosdó, vécével, három szekrénnyel és egy csappal. A második szinten a rendes fürdőszoba helyezkedik el, mellette a nappali, hogy mindenki le tudjon jönni, ha "Family-afternoon"-t tartunk -itt megbeszélünk fontos dolgokat, suli, munka ilyenek-, valamint hogy könnyebb legyen a fürdés. A következő emeleten a szülők szobája van, hogy vészhelyzet esetén gyorsan le tudjunk rohanni, plusz egy elég nagy dolgozószoba, anyáéknak az ügyek megfejtéséhez. Na, a negyediken van a mi két szobánk, meg Chandleré is, akinek mit ne mondjak, egy apró zug jutott. A kedvenc szobám a sajátom, mert:
Nagyjából ez a kép jellemez minket a legjobban.
a kedvenc színemé a fal, s bár igaz, hogy elég szűkös, nagyon otthonos. Rózsaszín, arany csillagos vászonfüggöny és róló van az ablakon, felette három óriási cédé, mindhárom a hetvenes évek zenéi. Az íróasztalom a szoba túlvégén áll, rajta egy fehér laptoppal, amellett az ágyam, rajta a szivárvány minden színében pompázó ágytakaró. És amit a legjobban imádok: a dekorációk. Nem holmi ósdi poszterekkel van kidíszítve a szoba, hanem a saját rajzaimmal, okleveleimmel, lefénymásolt kitűnő bizonyítványokkal, fotósorozattal, egy ezüst diszkógömbbel, ilyenekkel. Bezzeg Trace az indiaimádata miatt mindent kékbe-sárgába-feketébe öltöztetett.Ezek után a bátyám szobáját nem is részletezném. Viszont, a szűk ház jó oldala, hogy közel van a vízhez, alig 20 perc, ha sietünk. Plusz, olyan arin néz ki, mintha félévenként hozzáépítettünk volna egy-egy emeletet, olyan összeeszkábált hatású.
- Trace! Gyere máááááááár! Éhes vagyok, rendeljünk valamit -kiáltoztam tesóm felé, mire pár másodperc múlva bent is termett. 
- Nem, majd főzünk valamit -ajánlotta fel.
- Köszi, nem kell. Harminc dolcsi még elmegy. Pizza jó lesz? Rendelek még hozzá valami nasit is....
- Nekem légyszí hozass külön gyrost! Meg kérek hozzá egy hawaii pizzát, de pepperónit is tegyenek rá! Aztán, van a sarki cuki, onnan kérek egy tiramisu adagot, de ne pazarolják ki a kávét! Ja, és kérlek végy egy kis adag bolognai spagettit, biztos hoznak a pizzával együtt -atyaég! jó tudni, hogy Trace sose lesz anorexiás. Nem is hagynám hogy az legyen! 
- Halló?! Jónapot -tárcsáztam először a pizzázó számát - Rendelni szeretnék. Bonnie Stephens. Igen, igen, ez lesz az....jó, kérnék egy kis adag....bocsánat, nagy adag bolognai spagettit, sok sajttal....igen, úgy. Egy 32 centis hawaii pizzát pepperónival...mi az, hogy nem lehet? És...némi borravaló? Oké. Tehát hawaii pepperónival, meg egy olivabogyósat. Azt, igen. Mi kéne még? Ja igen, gyrosuk van? Ez remek! Ebből is kérnék egy adaggal, de csípős szószt is tegyenek rá! Igen, ennyi lenne. Mennyi idő, mire kihozzák? Harmincöt, negyven perc? Oké, köszi, viszhall -huh! Ez is megvolt! Szerintem a csávó most azt hiszi, hülye vagyok....áh, kösz, Trace itt sürget, hogy hívjam a cukrászdát - Halló?! Jónapot!  Rendelni szeretnék! Bonnie Stephens, Oak Avenue, 17. Igen, az közel van. Telefonszám.......jó. Szóval, kérnék egy tiramisu szeletet, ne pazarolják a kávét, meg egy epres sütit. Azt. Köszönöm, viszhall -ez is kész! Huh....akkor most várunk. Tévézünk addig. Várunk. Gépzeünk. Alszunk, iszunk, és rájövünk, ha mi főztünk volna, nem egy óra alatt hozták volna ki. CSIIIIIIIINNG!!! Csengettek! Megyek, átveszem, mert gondolom ez a rendelt kaja lesz.
- Khmm....helló! 
- 40 dollár lesz -közölte a pizzafutár. Mennyi??
- 10 dollár lesz -közölte a cukis futár - Egek ura! Maga ezt mind meg akarja enni? -hökkent meg a pizzás férfi mellett álló, rexi nő.
- Nem, tudja a barátommal készülünk vacsorázni. Egy pillanat, mindjárt hozom a pénzt -feleltem, mikor feleszméltem, kevés a pénzem. Hát ez szép volt Bonnie....gyorsan felrohantam négy emeletet Trace-hez, majd mikor kivágtam az ajtót, fújtatva kértem tőle még tizenhét dolcsit. Most kivételesen adott, máskor semmit nem pótol ki, de úgy látszik nagyon éhes - Tessék, kösz, viszlát -fizettem, átvettem a kaját, s a tele étellel lévő kezem miatt becsuktam a lábammal az ajtót. Az étkezőhöz egyensúlyoztam, ügyelve arra, ne ejtsek el semmit, aztán mikor végeztem, felordítottam Trace-nek, hogy jöhet. Fél perc sem telt bele, már lent is volt.
- Hé! Te leetted a sonkát a pizzáról?? -támadt nekem. Ajjaj. Azt hiszem, ezt nem kellett volna...igen, na jó, tényleg leettem a sonkát. De annyira csábító volt! Miről is beszélek? Vigyáznom kell az alakomra, tavaly nyáron így is elég nehéz volt lapos hasat varázsolnom magamnak -101 felüléssel....úgy fújtattam, mint egy fújtató- , nem kell megint egy ilyen szenvedős nyár. Viszont.....a gyrosban van még pár husi. Milyen ínycsiklandozó. És az illata...! Mmmmm. Talán elterelhetném Trace figyelmét valamivel. Zrrr. Zrr. Zrr. Zrr. Csörög a telefonja. Vajon ki hívhatja? Barátnői nincsenek, fiúja sincs, szóval anyáék lehetnek. Mit akarnak? Állj! Bonnie, nem tartozik rád, mi van a mobiljával! Rossz vagy, Bonnie, ROSSZ!!
- Öhm, Bonnie? Miért nyiszogsz? -mi? Én? Nyiszogok? Egy pillanat....honnan a rákból hallottam meg hogy csörög a telefonja? Biztos megérzés.
- Bocsi.... - oké, ez furcsa. Nagyon furcsa.

Ééééééés táddáááám! Vége! Jó hosszú lett! Egy komit kérnék, kérlek titeket. Aztán hozom a következőt! :DD
xx Bonnie!♥

2013. június 23., vasárnap

#FONTOS!!!

Sziasztok! Tudom még elég kevesen olvastok, viszont arra szeretnélek Titeket kérni, hogy ezt olvassátok el figyelmesen, mert nagyon fontos:



Nagyon fontos minden egyes bloggernek!
Sziasztok!
Ez nem a szokásos bejegyzés, de nagyon fontos mindenkinek, aki bármilyen blogra fel van iratkozva, vagy saját blogja van!

A lényeg az, hogy a Google Reader meg fog szűnni, nem fogod látni a blogoknak a frissítéseit, amikre fel vagy iratkozva, és a saját blogodon pedig el fogod veszíteni a rendszeres olvasókat.
Szóval, ha szeretnél megoldást találni erre a frissítésre, akkor olvasd ezt el, Diana Brunwin blogjáról másoltam át ezt a tájékoztatót, amit Ő írt.


"Bizonyára a blogspot ezen rész - a design készítő, fanfic író - nem igazán értesült erről az "eseményről". Csak páran tudnak róla nekem is a nővérem szólt, mivel ő egy teljesen más műfajba blogol, de ez most teljesen mindegy. Bizonyára fogalmatok sincs, hogy mi az a Google Reader, mert én se tudtam először.
Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod.

Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.

Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.

Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.


Megkérlek titeket, hogy minél több emberhez juttassátok le ezt a leírást. Akár linkeld valahova ezt a bejegyzést, vagy ilyesmik. FONTOS LENNE!


PONTOSÍTOK!
A feliratkozók is eltűnnek magyar idő szerint július 1.-jén "














Ha követni akarsz egy blogot, látni akarod a frissítéseit, akkor fontos, hogy menj rá, hogy 'Follow'.

Nagyjából ennyit akartam, ha te is szeretnél Bloglovinos fiókot, akkor menj erre az oldalra:
http://noriciisblogdesign.blogspot.sk/2013/06/nagyon-fontos-minden-egyes-bloggernek.html?m=1

Itt könnyen tudsz egy fiókot létrehozni lentebb.











Ha követni akarsz egy blogot, látni akarod a frissítéseit, akkor fontos, hogy menj rá, hogy 'Follow' !

2013. június 17., hétfő

Prologue

Na, hát akkor itt is lenne a prológus, remélem tetszeni fog, habár nem a leghosszabb. De azért jó olvasást.
xx Bonne

Prológus:/Bonnie Stephens:/ éljenek az unalmas vacsorák, amikor is egy csapat túl felnőtt, és komoly munkatárssal kell együtt kajálnunk. Nos, igen, anyának megint sikerült rávennie minket erre a nem-túl-izgi vacsira. Az egyetlen vigaszom, a brokkoli leves mellett (legalább biztosan megőrzöm a normális alakomat a nyárra. Azért szívás lenne, ha zsírpárnák társaságában kellene strandolnom) valamelyik társ fia, aki be kell vallanom, nagyon helyes, de fel sem ér Rick nyomába. Kellett nekem szakítanom vele! Ráadásul, ha ez még nem lenne elég, anyáék folyamatosan valami hitelről beszélgetnek. Rendkívül érdekes. Ennél már csak a rádióból szóló halk időjárás jelentés lehetne rosszabb. Hm. Várjunk....ez igenis jó! Azt állítják, borús idő lesz, maximum húsz fok és erős esőzés. DRRR!! Egy mennydörgés. Nem ijedtem meg! Á, nem...
- Na és Bonnie, mi a helyzet az iskolával? -nézett felém egy óriási szemüveges, kócos hajú nő, bár inkább nézett ki egy professzornak, mintsem nőnek.
- Öhm... -zavartan pillantottam le az ölemben pihenő kezeimre, mivel semmi elfogadható válasz nem jutott eszembe, hiszen mióta -fél éve- szakítottam Rickkel, egyre rosszabb lett az átlagom, amit anyáék nem néztek valami jó szemmel. Azonban, amikor észrevettem, hogy az eddigi barackrózsaszín körmeim helyett hosszú, legalább 10 centis fekete karmok meredeznek karmolásra készen, mindent elfelejtettem. Erre nem számítottam. Nem vertem be sehova a kezem, nem festettem át a körmeimet, nem növesztettem őket évekig...ajjaj. Két percig bámultam ezeket a torz valamiket meredtem, amikor is Trace erőteljes oldaba bökését éreztem meg valahol a vesém tájékán, így kénytelen voltam visszatérni a való világba, és válaszolni - Izé. Minden klassz -nyögtem ki. Válaszom rendesen lesokkolta a művelt, okos tudósokat, de ez engem nem zavart, sőt, kedves tesómat sem, mivel közelebb hajolt hozzám, s suttogva megjegyezte:
- Bonnie. Mikor borotváltad a hónaljad?
- Milyen kérdés ez? Amúgy meg, szerdán, az úszás miatt, miért?
- Khmm. Pillants rá -ajánlotta, majd diszkréten visszadőlt, hogy jópofizzon a felnőtteknek. Valójában egyáltalán nem értettem, miért kéne megnéznem a hónaljamat, de hát ha ő mondja...még szerencse, hogy trikót vettem fel, mert könnyebben meg tudom nézni, mi a helyzet.
- Egek ura! -kiáltottam fel hangosan, mire a szobában tartózkodó személyek közül mindenki kíváncsian felém kapta pillantását - De finom ez a leves! -mentettem ki magam, úgy látszik sikeresen, ugyanis s többség egyetértően fordult vissza a tányérjához, hogy befejezze az evést, egyedül anya morgott felém valami figyelmeztető szöveget, hogy fékezzem magam. Viszont pillanatnyilag nem tudom fékezni magam, legalábbis akkor nem, ha őserdő burjánzik a karom alatt!! Ki kell mennem a fürdőbe, az biztos! De nem mehetek egyedül, mert az fura lenne. Megyek Trace-cel - Elnézést, de ki kell mennem a mosdóba. Trace, jössz velem?
- Nem...illetve izé, de -változtatta meg döntését, szikrázó szemeim láttán. Erről jut eszembe. Mintha égne a szemem. Könnyezek is...aú! Ikertestvérem engedelmesen felpattant a helyéről, és a fürdő felé vette az irányt, míg én szédelegve kullogtam utána. Hát nem könnyű úgy menni, hogy a könnyeid fogalmad sincs miért, de rohamosan potyognak a krémszínű szőnyegre, ami anya kedvence - Na, mi van?
- Hogy mi van? Nézz már  rám -háborodtam fel, miközben megmostam az arcom, hátha csillapszik a tudatalatti könnyzápor - Először is, nézd meg a körmeimet! -nyomtam a képébe a karmokkal díszített kezemet - Aztán, hogy a francba nőhet ki ennyi szőr egy nap alatt? Tegnap még semmi bajom nem volt, most meg már a szemem is kiégni készül...
- Jól van, ne morogj! Hadd nézzem a szemed -lépett közelebb, majd vizslatni kezdte az említett testrészt - Szerintem begyulladt. Rohadtul vörös, nem tudod, mitől lehet?
- Nem! Na jó, ez a nap egyre katasztrófálisabb lesz -huppantam le a kád szélére, kezembe temetve az arcom. Aú! A hülye körmök miatt meg is karmoltam magam...hurrá.

2013. június 16., vasárnap

Előszó

Sziasztok! Gondoltam, csinálok még egy blogot, új néven, új címen. Aki felismeri, ki vagyok, illetve melyik a másik blogom, annak gratulálok:33 Akkor el is mondanám, a prológus előtt, hogy miről fog szólni ez a blogom. Eddig a másik történetet 3szor kezdtem újra, most íródik a 20. része, és nem nagy szám sztori. Ez viszont más lesz. Egy ikerpárról fog szólni a dolog, akik egy idő után különös átváltozásokat vesznek észre magukon. Na, ezt nem úgy kell érteni, hogy fiúk lesznek, meg zombik, hanem...ez később kiderül. Tudom, furcsa, hogy így egy mondatban leírtam a blogot, viszont ebbe most nem hirtelen szeretnék belevágni. Amúgy, megjegyezném, hogy a fejlécet Bea Styles készítőtől kaptam, és hogy nagyon tetszik, azonban nem Demi a főszereplő. Plusz, hiába van a fejlécen kétszer is ő, ez a történet ikrekről szól, Demi csak ezt ábrázolja. Köszöntem.
xx Bonnie