csocsesz Bonnie♥♥♥
Bonnie Stephens: szombat kora reggel ébredtem, az utcán hangoskodó ember zsivajra. Igazából úgy voltam vele, hogy semmi értelme még felkelni, hiszen szar az idő, korán van még, stb, viszont pár perc után így is-úgy is fel kellett volna kelnem, mivel az átkozott testvérem berontott a szobámba, majd rám ugrott, egy elég hangos indiánüvöltés keretében.
- Trace! Szállj le rólam! Hallod? Szállj már le rólam!! -kiáltottam rá, ugyanis épp belekönyökölt a vesémbe. Nem volt túl kellemes érzés. Azt hiszem, belső vérzést szenvedtem.
- Bocs...képzeld! Van vagy harminc fok! És süt a nap! Menjünk ki a tengerhez!! -ült le rendesen az ágyam szélére, miközben a kíváncsiságtól tágra nyílt szemekkel méregetett. Na ja, Trace az elmebeteg ötleteiről híres. Még hogy harminc fok! Tegnap még alig volt 19, ma meg már harminc lenne? Ezt nem hiszem, hacsak nem érzem a saját bőrömön. Unottan néztem vissza ikertesómra, majd 2 perc után kikászálódtam az ágyból, s az ablakomhoz sétáltam. Elhúztam a virágos függönyt, kinyitottam az ablakot és....tényleg volt vagy harminc fok!
- Ez valami mágia? Csak mert május 31.-én még sose volt ilyen meleg szombatunk.
- Először én is ezt hittem. De tudod, csodák azért lehetnek, például hogy anya elengedett minket a strandra -közölte boldogan. Hát oké, de azt miből gondolta, hogy én is menni akarok? Bár...napsütés, azaz le lehet barnulni. Meleg, azaz tuti, hogy az izmos pasik is lesznek, ami jól jön, ha el akarod felejteni az exedet. Tenger, azaz le lehet hűteni magadat, és ami a legfontosabb: az alig pár dollárért vehető hűtött finomságok! Van például minden alkalommal limonádé, mindenféle ínycsiklandozó ital, fagyi, de valaki még vattacukrot is szokott hozni! Nyamm! Oké, máris meggondoltam magam!
- Legyen, megyek. De csak mert szépen kérted -léptem a szekrényemhez, amibe hosszú évek árán sikerült divatos holmikat csempésznem. Nyugi, nem loptam őket, hanem vettem - Te nem öltözöl? -kérdeztem Trace-t érdeklődve, azonban egy perc után sem jött válasz, ezért hátra néztem, vajon mi lelte. Aha. Hogy már el is tűnt?! Esküszöm, egész nyáron ezt fogja velem csinálni. Na mindegy. Előkerestem az ezer éves, de még mindig nagyon menő fürdőcuccomat, kerestem törölközőt, egy úszószemüveget, mert imádok úszni, és ki nem hagynám a lehetőséget, majd ezeket bepakoltam egy táskába, és mentem átöltözni rendes ruhába. A fürdőben megmostam az arcomat, bedugtam a hajvasalót, ezután kivettem a fogkefémet a tartójából, nyomtam rá egy kis krémet, s sikálni kezdtem fogaimat. Mikor két perc után úgy éreztem, elég tiszta a szám ahhoz, hogy tovább készüljek, kiköptem a pasztát, kiöblítettem a számat, végül pedig fogtam a fésűt és megfésültem a szőke-pink hajamat. Ha valaki megkérdezné, mi az a dolog, amit a legjobban szeretek magamon, az a hajam. Nem egyszer rajzoltam már le magamat a hajam miatt, de úgy érzem ez a rajz sikerült
a legjobban. Amúgy az úszáson kívül imádok rajzolni. Már vagy 5 éve járok rajzszakkörre, és most lehet, idén nyáron lesz egy kiállításom! Jó, tudom, ez nem olyan, mint amikor a nagy művészek profi képeket állítanak ki, viszont a rajzaim nagy részét ki fogják tenni, hogy mindenki megnézhesse, és véleményt mondhassanak róla. Talán a rajzolás az egyetlen olyan dolog, amiben érdekel mások véleménye.
- Bonnie! Kész vagy már? Mennék be én is -kezdett dörömbölni az ajtón ikertesóm, Trace. A hangzavarra feleszmélve gyorsan felkapkodtam magamra a lányos gönceimet, aztán pár laza mozdulattal átvasaltam a hajam, mindezek után végre készen álltam arra, hogy strandoljak. Illetve még nem, mert kimaradt a cuki cseresznyés szájfényem. Pussz, pussz, kész vagyok!
- Jöhetsz -vágtam ki a fürdőajtót, majd átgaloppoztam a szobámba, ahol ledőltem az ágyra, s kezembe vettem a telefonomat -Hm. Még mindig szingli -állapítottam meg, mikor ráklikkeltem Rick Facebookos adatlapjára. Biztos hiányzom neki! Hülye voltam, hogy szakítottam vele, hiszen a focicsapatban is játszik, helyes is, kellettem neki.....ő a tökéletes.
- Mehetünk -lépett be az én kis szentélyembe Trace. Hát....legyünk őszinték: talán a stílusa miatt nem volt még pasija. Pedig alapjáratban véve szép -ugyan kérlek, az ikertesóm, ha én szép vagyok, neki is annak kell lennie-, még az "indiaimádata" is elmegy, de annyira fiús, hogy az már fáj. Neki van a legtöbb fullcapje, tud gördeszkázni, bmx-ezni, olvas, könyveket ír, X-Boxozik, vagy mit tudom én, sőt, még focizni is szeret, de, most ugrik a majom a vízbe: szörnyen félénk, a suliban sem beszél sosem senkivel. Menthetetlen szegény....
Trace Stephens: mikor Bonnie méltóztatta abbahagyni a mélázást, végre elindultunk a tengerpartra. Én nem vettem fel a fürdőruhámat a rendes ruhám alá, úgy mint egyesek, akik okosak, hanem úgy gondoltam, majd a parton átveszem, ezért is hoztam magammal egy táskát, csakúgy, mint a tesóm.
- Trace, ne mondd már, hogy még a partra is deszkával jössz -nézett rám lekezelően Bonnie, amint meglátta a gördeszkámat a kezemben. Nem értem, miért nem képes elfogadni, hogy nem mindenki olyan lányos, mint ő.
- Téged pontosan miért is zavar? - pillantottam rá, bár válasza nem különösebben érdekelt. Ledobtam a tárgyat az útra, ráálltam, s felvéve Bonnie tempóját, hajtani kezdtem magam.
- Mert így jobban leköti a helyes fiúkat az, hogy te gördeszkázol, mintsem az én bájom. Úgyhogy kérhetem, hogy szállj le arról a cuccról, és hagyj érvényesülni? -tolta lejjebb az orrán a napszemüveget, miközben jelentőségteljesen méregetett.
- Nem! De csak hogy tényleg "tudj érvényesülni" -formáltam macskakörmöt négy ujjamból -külön megyek. Találkozzunk a.......hotdog árusnál, szia -válaszát meg sem várva ellöktem magam, s gurulni kezdtem a strandra lefelé vezető betonúton, mialatt felhelyeztem a fejemre gigantikus méretű, fekete-piros színű fejhallgatómat, és elindítottam valami Olly Murs számot. Nem tudom a címét, viszont nagyon passzolt a deszkázós hangulatomhoz, és egészen feloldódtam addig, amíg valami retardált teljes erejéből nekem nem szaladt, ezzel megakadályozva a gurulást.
- Jézus! Jól vagy? Hé, szia Trace -ült fel a nekem jövő srác, majd intett egyet hajába túrva, jelezve felismert. Jaj ne! Ez Adam, az osztálytársam! Adam Lewis, a suli egyik leglúzerebb fiú. Ő a leglúzerebb fiú, én a leglúzerebb lány. Kecsegtető esélyek, még két évig kell ott tanulnom.
- He-helló -köszöntem én is zavartan. Talán nem kellett volna egyedül jönnöm. Most akkor Bonnie ki tudna menteni.
- Minden oké? Hogy lehetek ilyen béna? -kérdezte a fiú inkább magától mialatt megpróbált felállni. Sikerült neki, azonban véletlenül rálépett a deszkámra, így elvesztette az egyensúlyát, és borult egy elég nagyot.
- Én...khhmm, jól vagyok -hajtottam le a fejem, hogy ne kelljen a szemébe néznem. És, ez volt az utolsó mondat, amit váltottunk egymással.
- Trace! Mi a szart csinálsz? Ó, szia Adam -csörtetett oda hozzánk Bonnie, értetlen fejet vágva.
- Szia Bonnie. Én vagyok a hibás! Én löktem fel...és én törtem el a deszkáját -hogy mit csinált? A gördeszkám! Rengeteget gyűjtöttem rá! Csomó zsebpénzembe került, még 12 évesen vettem, erre egy ilyen lúzer és béna kölyök eltöri! Hova fejlett ez a mai világ...
- Ugyan, az a deszka amúgy is ronda volt! Trace, gyerünk már -rángatott kedves testérem -amúgy alapból én lennék az idősebb öt perccel, de ezt Bonnie képtelen belátni, ezért egyenlőek vagyunk- fel a földről, majd Adamet leszarva megragadta a karomat és elindult az úton tovább.
- Állj már meg!
- Mi van? -fordult meg, s azzal a mozdulattal levette a pink napszemüveget az orráról.
- Csak hadd szedjem össze a cuccom -kértem, mire egy megadót sóhajtott, így alkalmam lett megvizsgálni a deszkámat.
- Amúgy, nem sietnél? Csak mert, rengeteg helyes pasi szokott lenni a strandon, és nem akarom egyiket sem elszalasztani!
- Bonnie. A pasik meg fognak várni. Még csak fél tizenegy. És különben is -álltam fel a földről, deszkámat erősen magamhoz szorítva - tizenhét vagy. Nem kéne még ennyire pasiznod.
- Ch! Én legalább pasizok - vágott vissza sértetten. Felőlem oké...hisztizzen csak.
A partra érve meglepő látvány fogadott: kb a fél osztály kint volt, a lányok húgom példáját követték, azaz ártatlan fiúkat próbáltak becserkészni, a fiúk meg izmaikat mutogatták dögös csajoknak. Kerestünk egy árnyékos helyet, ami nem volt valami könnyű dolog, aztán én elmentem átöltözni valami műanyag, a földre helyezett dobozba. Ez is több, mint a semmi. Már a bikinim felső részét vettem volna fel -így érthető, hogy teljesen meztelen felsőtesttel álldogáltam ott-, amikor valaki egyenesen berontott hozzám.
- Hé! -kiáltottam rá a fiúra zavartan, magam elé kapva valami takarást.
- Jézus! Bocsánat! Tényleg! Ennyire béna is csak én lehetek! Jé, szia Trace -ezt nem hiszem el! Komolyan, csak én vagyok olyan idióta hogy egy nap kétszer is összefutok Adammel.
- Oké, én mentem -közöltem, majd kiviharzottam az öltözőből, lógó bikinifelsővel.
- Trace! Mit csinálsz? Á, mindegy, gyere segítek -pattant fel Bonnie a homokról, amint meglátta bénázásomat. Segített bekapcsolni a cuccost, aztán karon ragadott és berángatott a vízbe. Hát kösz, mondhatom nagyon kedves.
Bonnie Stephens: víz. Pasik. Meleg. Nyár. Kell ennél több? Oké, igaz, hogy még csak holnaptól számítjuk a nyarat, de ez az idő már most jó. Gondoltam ráveszem Trace-t, hogy legyen kicsit lazább, de amint játékosan ellöktem, hisztizve kimenekült a vízből. Bátor lélek. Bár én maradtam úszkálni, azért társaság nélkül nem volt valami klassz. Na mindegy. Éppen egy kagylóért merültem volna le -meg is szereztem, rohadt jól nézett ki, halvány rózsaszín, sima kagyló formája-, amikor valaki konkrétan rám ugrott. Nos, nem valami kellemes fél percig, levegő nélkül kapálózni a víz alatt, hátha leszállna rólad az illető...
- Huh -vettem mély lélegzetet, amikor a kölyök lemászott rólam.- Hé! Te ott! Igen te. Gyere csak vissza -üvöltöttem egy röhögő srácnak, aki éppen távozni készült, de kiabálásomra visszafordult, és kíváncsian meredt felém - Á, semmi -legyintettem fújtatva, majd az újdonsült szerzeményemmel a kezemben elindultam a part felé.
- Bonnie! Te nem vagy szomjas? - intézte szavait felém testvérem, amint odaértem a leterített pokróchoz.
- Kösz, nem. Az előtt nyeltem épp elég sós vizet. Habár....bleh. Menjünk, szerezzünk valamit -egyeztem bele, a hányiger kerülgetése miatt. Sós vizet inni sosem jó. Fúj. Elindultunk ital-felfedező körútra, legalább 10 percig nézelődtünk, amikor a takarékos Trace megpillantott egy elég olcsónak tűnő helyet.
- Arra -húzott a bódé felé - Jó....jó napot! Egy pepsit kérnék -közölte remegő hangon. Még mindig bátor.
- Én....egy Sparkling ICE-t szeretnék, grapefruitos ízben.
- Sajnálom, de az elfogyott.
- De csak van még egy üveggel, nem gondolja? Naaaa, kérem, nézze meg -könyörögtem a nőnek, aki morogva, de eleget tett kérésemnek.
- Tessék, ez az utolsó -vigyorodott el gonoszan. Hát oké, felőlem. Átnyújtottam a kért összeget, majd rekordsebességel kicsavartam a kupakot, és egy hajtásra kiittam a palack tartalmának felét. Mire visszaértük a pokróchoz, már el is fogyott az italom. Mint egy százéves öregember, úgy rogytam le a földre terített "szálláshoz", elterültem rajta, élvezve a nyári nap meleg sugarát. Egyszerűen mintha az eddigi pár kínszenvedős hónap bajai eltörpültek volna attól, hogy jó idő lett. Ráadásul a tenger moraja is csak tetézi a kapott képet, miszerint "nyár = meleg, barnulás, jó kedv, nyugalom".
- Bonnie -szólalt meg lágy hangon Trace.
- Hagyj -kértem kedvesen, pózt váltva, azaz a tökéletes barnaság érdekében a hát-fekvésből has-fekvésbe váltottam.
- De azt hiszem, látom Ricket.... -nem, nem tett le arról a szándékáról, hogy békén hagy. Egy pillanat. Mi? MI?! MI? Látja Ricket? Igen, valóban ezt mondta. Bonnie Stephens, néha vissza kéne fognod magad. Tágra nyílt szemekkel tápászkodtam fel ülő helyzetbe, majd térfigyelő helyzetbe tornáztam magam és a körmeimet rágva kémleltem körbe. Nem! Rossz lány, körmöt nem rágunk! Így is épp elég, hogy pénteken festettem be őket egy tök jó színű körömlakkal, erre fél óra úszás után lepattogzott, nem kell, hogy fokozzuk a rondaságát.
- Hol van? -várakozva bámultam tovább a strandon levő tömeget, mígnem végre megpillantottam a fiút. Egyébként Rick az ex-fiúm, akivel még október környékén jöttünk össze, a Facebookon. Életem legrövidebb kapcsolata volt, mégis izgalmas is egyben az az egy hét. Annyi a szívás ezzel a dologgal kapcsolatban, hogy a srác velem egy suliba jár, viszont szerencsémre egy évvel idősebb nálunk.
- Ott ni -mutatott a fiú, s a mellette álló éjfekete hajú lány felé. Ezt nem hiszem el! A suli legmenőbb csajával van! Argh! Nos, igen, mint minden iskolában, nálunk is van egy menő-lányka, Sarah Stefen. Hosszú, derékig érő, szálkaegyenes, brutálfekete haja van és gyönyörű. Na, nem az az agyonplasztikázott ribi, hanem egy kitűnő átlagú, okos, természetesen szép lány, aki talpraesettségének köszönhetően bárkit meghódít. Itt fiúkra gondolok. Ráadásul még csak nem is hisztis, nem váltogatja a barátnőit /csak egy van neki, Alexandra Sandra Bayer, német lány, dauerolt, vörörsesbarna hajjal, szintén helyes teremtés/, sokat tesz az iskoláért. Megértem, miért ő kell Ricknek. Pedig már kezdtem megbánni, hogy kidobtam. Sőt, reménykedtem benne, hogy lehet még közös jövőnk....
- Ez nem fair! Sarah....aj! annyira tökéletes! Én mikor kerülök fel az ő szintjére? Szinte kitűnő átlagom van, rajzból dicséretes vagyok, egyedül az algebra nem megy, -bár arra jobban ráhajtottam így év vége felé-, a hajammal még ki is tűnők a tömegből, intelligens vagyok, mi kell még? -tettem fel magamnak a kérdést hangosan, hátha ezzel a módszerrel könnyebben választ találok a problémámra. Elkeseredve temettem tenyerembe az arcom, éreztem, hogy néhány kósza könnycsepp készül kitörni az eddig békés menedéket nyújtó szememből, így feltűnés mentesen letöröltem őket.
- Figyelj Bonnie! Nem lehet mindenki tökéletes. Hiába, még a "Tökéletes Essek" sem tökéletesek -ez a név a két menő lány neve, ötödikben ragadt rájuk - Láttad például Sarah fülét? Olyan mint Dumbóé, óriási. Sandrának pedig sárga az egyik foga. Hidd el, valakinek nem a szépségéből, vagy a tudásából fakad a tökéletessége. Tudod, ott van az ember jelleme is, tulajdonságai, viselkedése. Képzeld, ha ez felvidít, hallottam beszélgetni a "Tökéletes Esseket". Körülbelül olyan, mintha tudósok folytattak volna eszmecserét -lökött vállba mondandója végeztével Trace. Hálásan pillantottam fel, majd némileg jobb kedvvel indultam meg a víz felé, öt perccel későbbi nővéremet magammal húzva.
Négy óra felé az egyre erősödő éhség és a szemerkélő eső miatt aztán elindultunk haza felé. Trace vizes hajjal kullogott mögöttem, egy üveg Sprite-ot kortyolgatva, míg én teljesen száraz hajjal baktattam mellette, egy, a rádióban hallott ismereten szám dallamát dudorászva. Nem nagyon folytattunk beszélgetést, ugyanis ez a pár óra fürdés engem teljesen lefárasztott, ikertestvérem meg duzzogott, mert véletlenül megbotlottam miközben bontotta az italját, ami a szénsavasság miatt a ruháján kötött ki. Pechünkre a visszafele vezető út felénél eleredt az eső -átkozom is magam rendesen, amiért nem hoztam esernyőt-, szóval a záraznak maradás érdekében kénytelenek voltunk az egyedül sétáló, esernyővel rendelkező Adamhez csatlakozni. A fiú csigatempója már vánszorogtunk egy ideje, szintén nuku párbeszéd hiányában, amikor végre valami életjelet is véltem felfedezni a fiúban, aki egy érdekes mondattal állt elő:
- Khmmm....na és lányok, szoktatok CoD-ozni? -hogy bevalljam, abban a percben éreztem a legkínosabban magam.
- Call of Duty? Te ezzel játszol? Én LoLozok -húzta ki magát büszkén. Nos, ha az volt a célja, hogy menőzzön azzal, milyen eszement játékokkal játszik, sikerült neki.
- És hogy állsz a WoW-val? -kérdezte újra Adam izgatottan.
- Tankok? Köszi nem. Maximum az Amnesiáig megyek el, de a TF"-vel is kikapcsolódom néha -ehhem, ehhem, hahó, egy ilyen játékokból analfabéta csaj is itt van, aki mindjárt elázik, hála a kis mérető esernyő miatt!
- Bocsi, hogy megzavarlak titeket, de ezek mik is? -összevont szemöldökkel fürkésztem a megdöbbent párt. Na, ez biztos nem volt valami jó kérdés - Illetve...izé...én meg Simsezni szoktam. Na?
- Oké. Akkor elmagyarázzuk. Bonnie, ezek mind rövidítések, például a CoD az a Call of Duty, a TF2 a Team Fortress 2, a LoL....
- Lots of love, ezt tudom -vágtam közbe....még több döbbent pillantás. Éljen.
- League of legends, de van a wow, ami a world of... - bla, bla, bla...most hallgathatom az idióta kockabeszédet amíg haza nem érünk....hurrá. Unottan kaptattunk a csúszós úton, bő fél órán keresztül, amikor viszont végre elértünk a kicsi, de annál lakályosabb, öt emeletes házunkat, boldogan vágtam közbe elmélyült beszélgetésükbe, miszerint az Amnesia nevű játék nem is annyira ijesztő. Aha, majd megnézek egy gameplayt, csak hogy tisztában legyek vele.
- Köszi Adam, majd lemásolom még a matekházit, puszi -búcsúztam el gyorsan, s berohantam a házba. Ó ne! A szél kivágott pár ablakot! A fél ház úgy néz ki, mint egy kocsmai vécé. A jól berúgott férfiak azt se tudják hova hugyoznak, de azért csinálják....éljen. A szüleim még nem értek haza, pedig általában fél ötig vannak bent, kivéve apa, mert ő rendőr, azon belül nyomozó -gyilkosságokat nyomoz-, de néha bent marad éjjeli őrnek. Anya viszont orvos, azon belül boncolómester -igen, az orvosi tudomány legalja, de ez van-, de ő csak négyig van bent, a hazafelé vezető út pedig fél óra. Ez nem is lenne baj, csakhogy öt óra tíz perc van! Amúgy, apáék szerelmi sztorija nagyon romantikus! Oké, elmesélem. Anya akkor volt 25 éves, apa pedig 28 múlt. Apa már három éve dolgozott a kapitányságon, viszont még csak akkoriban rakták át a nyomozó részlegre. Anya akkortájt tavasszal kapta meg az orvosi diplomáját, és a hőn szeretett kórházi, vagy magándoktori munka helyett beállt boncolni. De nem akárhogy! Anyám mindig is imádta az újdonságokat, mindig változtat valamin, például falszíneken, konyhai felszereléseken vagy vesz random egy új ruhakészletet, mert szerinte unalmas a régi. Nemegyszer volt például, hogy egy hatalmas molylepke -brrr!!- került a szobámba, mivel véletlenül nyitva fejeltettem az ablakot, és berepült. Nyugodtam léptem be a szobámba, ami akkor még zöld színű volt -de azóta már halvány rózsaszín lett-, leültem az ágyamra, hogy megnézzem, hányan követtek be Intsagramon, vagy a We♥It-on, mikor feltűnt egy bazinagy, randa moly. Ott kaptam sokkot, ugyanis irtózom a rovaroktól egy véletlen baleset óta -ezt máskor ismertetem-, és ez a látvány rettentően megijesztett. Plusz, a házban rajtam kívül Mütyi, a huskynk volt, aki szintén fél mindentől -porszívű, konzervnyitó, macska, pók, stb-, így nem sokat segített. Szóval, mivel Trace végre elment egy fiúval -mint kiderült, semmi nem volt köztük-, így nem volt szívem hazarángatni. Anyáék dolgoztak, a bátyánk -bizony, van egy Chendlar nevű bátyánk, pont mint a Jóbarátok Chandler Bingje...a szüleim mindketten imádták ezt a sorozatot - pedig büntetésből bent kellett maradjon a suliban, tervet kellett kovácsolnom. Úgyhogy egy év után végre megtaláltam a rovarirtót, ugyanis rettegtem a rovartól. Na igen...miután lefújtam repkedett egy sort a szobámban, aztán leszállt a falra. Na, gondoltam, eljött az én időm! Fogtam egy régi papucsot, és a végig ütöttem szegény jószágot. Ja. A tetemét pedig felporszívóztam. Na, a lényeg, hogy anya ház-átrendezése miatt nem tudtam rögtön kinyírni a betolakodót. Hol is tartottam? Megvan! Szóval anyám az újdonság mániája miatt ment kipróbálni a boncolást a rendőrség nyomozói részlegén, hátha újdonsült tudásával segíthet megoldani pár gyilkosságot. Így is lett. Apáék egy bizarr fickó halálának kibogozása közben találkoztak, mindketten bénák voltak, viszont ez is vonzotta őket részben. Az első csókjuk amúgy egy nyomozás közben történt. Sajnos csak ennyit tudok az összejövetelükről, mert anyáék pont hazaértek amikor a nagyi ezt elmesélte.
Lényeg a lényeg, a ház vizesen állt rendelkezésünkre. Király. Takaríthatok öt teljes emeletet. Nos igen, a mi házunk a legkisebb, egyben a leglakályosabb ház. Öt szintje van, mindegyiket kettő és fél darab szoba van, a felet úgy kell érteni, mintha a falat kicsit kijjebb tolták volna, hogy csak berakjunk oda egy kanapét vagy, fotelt, esetleg kávézasztalt. Az első szinten van a a konykező, azaz a konyha és az étkező, valamint egy kisebb mosdó, vécével, három szekrénnyel és egy csappal. A második szinten a rendes fürdőszoba helyezkedik el, mellette a nappali, hogy mindenki le tudjon jönni, ha "Family-afternoon"-t tartunk -itt megbeszélünk fontos dolgokat, suli, munka ilyenek-, valamint hogy könnyebb legyen a fürdés. A következő emeleten a szülők szobája van, hogy vészhelyzet esetén gyorsan le tudjunk rohanni, plusz egy elég nagy dolgozószoba, anyáéknak az ügyek megfejtéséhez. Na, a negyediken van a mi két szobánk, meg Chandleré is, akinek mit ne mondjak, egy apró zug jutott. A kedvenc szobám a sajátom, mert:
a kedvenc színemé a fal, s bár igaz, hogy elég szűkös, nagyon otthonos. Rózsaszín, arany csillagos vászonfüggöny és róló van az ablakon, felette három óriási cédé, mindhárom a hetvenes évek zenéi. Az íróasztalom a szoba túlvégén áll, rajta egy fehér laptoppal, amellett az ágyam, rajta a szivárvány minden színében pompázó ágytakaró. És amit a legjobban imádok: a dekorációk. Nem holmi ósdi poszterekkel van kidíszítve a szoba, hanem a saját rajzaimmal, okleveleimmel, lefénymásolt kitűnő bizonyítványokkal, fotósorozattal, egy ezüst diszkógömbbel, ilyenekkel. Bezzeg Trace az indiaimádata miatt mindent kékbe-sárgába-feketébe öltöztetett.Ezek után a bátyám szobáját nem is részletezném. Viszont, a szűk ház jó oldala, hogy közel van a vízhez, alig 20 perc, ha sietünk. Plusz, olyan arin néz ki, mintha félévenként hozzáépítettünk volna egy-egy emeletet, olyan összeeszkábált hatású.
- Trace! Gyere máááááááár! Éhes vagyok, rendeljünk valamit -kiáltoztam tesóm felé, mire pár másodperc múlva bent is termett.
- Nem, majd főzünk valamit -ajánlotta fel.
- Köszi, nem kell. Harminc dolcsi még elmegy. Pizza jó lesz? Rendelek még hozzá valami nasit is....
- Nekem légyszí hozass külön gyrost! Meg kérek hozzá egy hawaii pizzát, de pepperónit is tegyenek rá! Aztán, van a sarki cuki, onnan kérek egy tiramisu adagot, de ne pazarolják ki a kávét! Ja, és kérlek végy egy kis adag bolognai spagettit, biztos hoznak a pizzával együtt -atyaég! jó tudni, hogy Trace sose lesz anorexiás. Nem is hagynám hogy az legyen!
- Halló?! Jónapot -tárcsáztam először a pizzázó számát - Rendelni szeretnék. Bonnie Stephens. Igen, igen, ez lesz az....jó, kérnék egy kis adag....bocsánat, nagy adag bolognai spagettit, sok sajttal....igen, úgy. Egy 32 centis hawaii pizzát pepperónival...mi az, hogy nem lehet? És...némi borravaló? Oké. Tehát hawaii pepperónival, meg egy olivabogyósat. Azt, igen. Mi kéne még? Ja igen, gyrosuk van? Ez remek! Ebből is kérnék egy adaggal, de csípős szószt is tegyenek rá! Igen, ennyi lenne. Mennyi idő, mire kihozzák? Harmincöt, negyven perc? Oké, köszi, viszhall -huh! Ez is megvolt! Szerintem a csávó most azt hiszi, hülye vagyok....áh, kösz, Trace itt sürget, hogy hívjam a cukrászdát - Halló?! Jónapot! Rendelni szeretnék! Bonnie Stephens, Oak Avenue, 17. Igen, az közel van. Telefonszám.......jó. Szóval, kérnék egy tiramisu szeletet, ne pazarolják a kávét, meg egy epres sütit. Azt. Köszönöm, viszhall -ez is kész! Huh....akkor most várunk. Tévézünk addig. Várunk. Gépzeünk. Alszunk, iszunk, és rájövünk, ha mi főztünk volna, nem egy óra alatt hozták volna ki. CSIIIIIIIINNG!!! Csengettek! Megyek, átveszem, mert gondolom ez a rendelt kaja lesz.
- Khmm....helló!
- 40 dollár lesz -közölte a pizzafutár. Mennyi??
- 10 dollár lesz -közölte a cukis futár - Egek ura! Maga ezt mind meg akarja enni? -hökkent meg a pizzás férfi mellett álló, rexi nő.- Legyen, megyek. De csak mert szépen kérted -léptem a szekrényemhez, amibe hosszú évek árán sikerült divatos holmikat csempésznem. Nyugi, nem loptam őket, hanem vettem - Te nem öltözöl? -kérdeztem Trace-t érdeklődve, azonban egy perc után sem jött válasz, ezért hátra néztem, vajon mi lelte. Aha. Hogy már el is tűnt?! Esküszöm, egész nyáron ezt fogja velem csinálni. Na mindegy. Előkerestem az ezer éves, de még mindig nagyon menő fürdőcuccomat, kerestem törölközőt, egy úszószemüveget, mert imádok úszni, és ki nem hagynám a lehetőséget, majd ezeket bepakoltam egy táskába, és mentem átöltözni rendes ruhába. A fürdőben megmostam az arcomat, bedugtam a hajvasalót, ezután kivettem a fogkefémet a tartójából, nyomtam rá egy kis krémet, s sikálni kezdtem fogaimat. Mikor két perc után úgy éreztem, elég tiszta a szám ahhoz, hogy tovább készüljek, kiköptem a pasztát, kiöblítettem a számat, végül pedig fogtam a fésűt és megfésültem a szőke-pink hajamat. Ha valaki megkérdezné, mi az a dolog, amit a legjobban szeretek magamon, az a hajam. Nem egyszer rajzoltam már le magamat a hajam miatt, de úgy érzem ez a rajz sikerült
![]() |
| This is Me ☻ |
- Bonnie! Kész vagy már? Mennék be én is -kezdett dörömbölni az ajtón ikertesóm, Trace. A hangzavarra feleszmélve gyorsan felkapkodtam magamra a lányos gönceimet, aztán pár laza mozdulattal átvasaltam a hajam, mindezek után végre készen álltam arra, hogy strandoljak. Illetve még nem, mert kimaradt a cuki cseresznyés szájfényem. Pussz, pussz, kész vagyok!
- Jöhetsz -vágtam ki a fürdőajtót, majd átgaloppoztam a szobámba, ahol ledőltem az ágyra, s kezembe vettem a telefonomat -Hm. Még mindig szingli -állapítottam meg, mikor ráklikkeltem Rick Facebookos adatlapjára. Biztos hiányzom neki! Hülye voltam, hogy szakítottam vele, hiszen a focicsapatban is játszik, helyes is, kellettem neki.....ő a tökéletes.
- Mehetünk -lépett be az én kis szentélyembe Trace. Hát....legyünk őszinték: talán a stílusa miatt nem volt még pasija. Pedig alapjáratban véve szép -ugyan kérlek, az ikertesóm, ha én szép vagyok, neki is annak kell lennie-, még az "indiaimádata" is elmegy, de annyira fiús, hogy az már fáj. Neki van a legtöbb fullcapje, tud gördeszkázni, bmx-ezni, olvas, könyveket ír, X-Boxozik, vagy mit tudom én, sőt, még focizni is szeret, de, most ugrik a majom a vízbe: szörnyen félénk, a suliban sem beszél sosem senkivel. Menthetetlen szegény....
Trace Stephens: mikor Bonnie méltóztatta abbahagyni a mélázást, végre elindultunk a tengerpartra. Én nem vettem fel a fürdőruhámat a rendes ruhám alá, úgy mint egyesek, akik okosak, hanem úgy gondoltam, majd a parton átveszem, ezért is hoztam magammal egy táskát, csakúgy, mint a tesóm.
- Trace, ne mondd már, hogy még a partra is deszkával jössz -nézett rám lekezelően Bonnie, amint meglátta a gördeszkámat a kezemben. Nem értem, miért nem képes elfogadni, hogy nem mindenki olyan lányos, mint ő.
- Téged pontosan miért is zavar? - pillantottam rá, bár válasza nem különösebben érdekelt. Ledobtam a tárgyat az útra, ráálltam, s felvéve Bonnie tempóját, hajtani kezdtem magam.
- Mert így jobban leköti a helyes fiúkat az, hogy te gördeszkázol, mintsem az én bájom. Úgyhogy kérhetem, hogy szállj le arról a cuccról, és hagyj érvényesülni? -tolta lejjebb az orrán a napszemüveget, miközben jelentőségteljesen méregetett.
- Nem! De csak hogy tényleg "tudj érvényesülni" -formáltam macskakörmöt négy ujjamból -külön megyek. Találkozzunk a.......hotdog árusnál, szia -válaszát meg sem várva ellöktem magam, s gurulni kezdtem a strandra lefelé vezető betonúton, mialatt felhelyeztem a fejemre gigantikus méretű, fekete-piros színű fejhallgatómat, és elindítottam valami Olly Murs számot. Nem tudom a címét, viszont nagyon passzolt a deszkázós hangulatomhoz, és egészen feloldódtam addig, amíg valami retardált teljes erejéből nekem nem szaladt, ezzel megakadályozva a gurulást.
- Jézus! Jól vagy? Hé, szia Trace -ült fel a nekem jövő srác, majd intett egyet hajába túrva, jelezve felismert. Jaj ne! Ez Adam, az osztálytársam! Adam Lewis, a suli egyik leglúzerebb fiú. Ő a leglúzerebb fiú, én a leglúzerebb lány. Kecsegtető esélyek, még két évig kell ott tanulnom.
- He-helló -köszöntem én is zavartan. Talán nem kellett volna egyedül jönnöm. Most akkor Bonnie ki tudna menteni.
- Minden oké? Hogy lehetek ilyen béna? -kérdezte a fiú inkább magától mialatt megpróbált felállni. Sikerült neki, azonban véletlenül rálépett a deszkámra, így elvesztette az egyensúlyát, és borult egy elég nagyot.
- Én...khhmm, jól vagyok -hajtottam le a fejem, hogy ne kelljen a szemébe néznem. És, ez volt az utolsó mondat, amit váltottunk egymással.
- Trace! Mi a szart csinálsz? Ó, szia Adam -csörtetett oda hozzánk Bonnie, értetlen fejet vágva.
- Szia Bonnie. Én vagyok a hibás! Én löktem fel...és én törtem el a deszkáját -hogy mit csinált? A gördeszkám! Rengeteget gyűjtöttem rá! Csomó zsebpénzembe került, még 12 évesen vettem, erre egy ilyen lúzer és béna kölyök eltöri! Hova fejlett ez a mai világ...
- Ugyan, az a deszka amúgy is ronda volt! Trace, gyerünk már -rángatott kedves testérem -amúgy alapból én lennék az idősebb öt perccel, de ezt Bonnie képtelen belátni, ezért egyenlőek vagyunk- fel a földről, majd Adamet leszarva megragadta a karomat és elindult az úton tovább.
- Állj már meg!
- Mi van? -fordult meg, s azzal a mozdulattal levette a pink napszemüveget az orráról.
- Csak hadd szedjem össze a cuccom -kértem, mire egy megadót sóhajtott, így alkalmam lett megvizsgálni a deszkámat.
- Amúgy, nem sietnél? Csak mert, rengeteg helyes pasi szokott lenni a strandon, és nem akarom egyiket sem elszalasztani!
- Bonnie. A pasik meg fognak várni. Még csak fél tizenegy. És különben is -álltam fel a földről, deszkámat erősen magamhoz szorítva - tizenhét vagy. Nem kéne még ennyire pasiznod.
- Ch! Én legalább pasizok - vágott vissza sértetten. Felőlem oké...hisztizzen csak.
A partra érve meglepő látvány fogadott: kb a fél osztály kint volt, a lányok húgom példáját követték, azaz ártatlan fiúkat próbáltak becserkészni, a fiúk meg izmaikat mutogatták dögös csajoknak. Kerestünk egy árnyékos helyet, ami nem volt valami könnyű dolog, aztán én elmentem átöltözni valami műanyag, a földre helyezett dobozba. Ez is több, mint a semmi. Már a bikinim felső részét vettem volna fel -így érthető, hogy teljesen meztelen felsőtesttel álldogáltam ott-, amikor valaki egyenesen berontott hozzám.
- Hé! -kiáltottam rá a fiúra zavartan, magam elé kapva valami takarást.
- Jézus! Bocsánat! Tényleg! Ennyire béna is csak én lehetek! Jé, szia Trace -ezt nem hiszem el! Komolyan, csak én vagyok olyan idióta hogy egy nap kétszer is összefutok Adammel.
- Oké, én mentem -közöltem, majd kiviharzottam az öltözőből, lógó bikinifelsővel.
- Trace! Mit csinálsz? Á, mindegy, gyere segítek -pattant fel Bonnie a homokról, amint meglátta bénázásomat. Segített bekapcsolni a cuccost, aztán karon ragadott és berángatott a vízbe. Hát kösz, mondhatom nagyon kedves.
Bonnie Stephens: víz. Pasik. Meleg. Nyár. Kell ennél több? Oké, igaz, hogy még csak holnaptól számítjuk a nyarat, de ez az idő már most jó. Gondoltam ráveszem Trace-t, hogy legyen kicsit lazább, de amint játékosan ellöktem, hisztizve kimenekült a vízből. Bátor lélek. Bár én maradtam úszkálni, azért társaság nélkül nem volt valami klassz. Na mindegy. Éppen egy kagylóért merültem volna le -meg is szereztem, rohadt jól nézett ki, halvány rózsaszín, sima kagyló formája-, amikor valaki konkrétan rám ugrott. Nos, nem valami kellemes fél percig, levegő nélkül kapálózni a víz alatt, hátha leszállna rólad az illető...
- Huh -vettem mély lélegzetet, amikor a kölyök lemászott rólam.- Hé! Te ott! Igen te. Gyere csak vissza -üvöltöttem egy röhögő srácnak, aki éppen távozni készült, de kiabálásomra visszafordult, és kíváncsian meredt felém - Á, semmi -legyintettem fújtatva, majd az újdonsült szerzeményemmel a kezemben elindultam a part felé.
- Bonnie! Te nem vagy szomjas? - intézte szavait felém testvérem, amint odaértem a leterített pokróchoz.
- Kösz, nem. Az előtt nyeltem épp elég sós vizet. Habár....bleh. Menjünk, szerezzünk valamit -egyeztem bele, a hányiger kerülgetése miatt. Sós vizet inni sosem jó. Fúj. Elindultunk ital-felfedező körútra, legalább 10 percig nézelődtünk, amikor a takarékos Trace megpillantott egy elég olcsónak tűnő helyet.
- Arra -húzott a bódé felé - Jó....jó napot! Egy pepsit kérnék -közölte remegő hangon. Még mindig bátor.
- Én....egy Sparkling ICE-t szeretnék, grapefruitos ízben.
- Sajnálom, de az elfogyott.
- De csak van még egy üveggel, nem gondolja? Naaaa, kérem, nézze meg -könyörögtem a nőnek, aki morogva, de eleget tett kérésemnek.
- Tessék, ez az utolsó -vigyorodott el gonoszan. Hát oké, felőlem. Átnyújtottam a kért összeget, majd rekordsebességel kicsavartam a kupakot, és egy hajtásra kiittam a palack tartalmának felét. Mire visszaértük a pokróchoz, már el is fogyott az italom. Mint egy százéves öregember, úgy rogytam le a földre terített "szálláshoz", elterültem rajta, élvezve a nyári nap meleg sugarát. Egyszerűen mintha az eddigi pár kínszenvedős hónap bajai eltörpültek volna attól, hogy jó idő lett. Ráadásul a tenger moraja is csak tetézi a kapott képet, miszerint "nyár = meleg, barnulás, jó kedv, nyugalom".- Bonnie -szólalt meg lágy hangon Trace.
- Hagyj -kértem kedvesen, pózt váltva, azaz a tökéletes barnaság érdekében a hát-fekvésből has-fekvésbe váltottam.
- De azt hiszem, látom Ricket.... -nem, nem tett le arról a szándékáról, hogy békén hagy. Egy pillanat. Mi? MI?! MI? Látja Ricket? Igen, valóban ezt mondta. Bonnie Stephens, néha vissza kéne fognod magad. Tágra nyílt szemekkel tápászkodtam fel ülő helyzetbe, majd térfigyelő helyzetbe tornáztam magam és a körmeimet rágva kémleltem körbe. Nem! Rossz lány, körmöt nem rágunk! Így is épp elég, hogy pénteken festettem be őket egy tök jó színű körömlakkal, erre fél óra úszás után lepattogzott, nem kell, hogy fokozzuk a rondaságát.
- Hol van? -várakozva bámultam tovább a strandon levő tömeget, mígnem végre megpillantottam a fiút. Egyébként Rick az ex-fiúm, akivel még október környékén jöttünk össze, a Facebookon. Életem legrövidebb kapcsolata volt, mégis izgalmas is egyben az az egy hét. Annyi a szívás ezzel a dologgal kapcsolatban, hogy a srác velem egy suliba jár, viszont szerencsémre egy évvel idősebb nálunk.
- Ott ni -mutatott a fiú, s a mellette álló éjfekete hajú lány felé. Ezt nem hiszem el! A suli legmenőbb csajával van! Argh! Nos, igen, mint minden iskolában, nálunk is van egy menő-lányka, Sarah Stefen. Hosszú, derékig érő, szálkaegyenes, brutálfekete haja van és gyönyörű. Na, nem az az agyonplasztikázott ribi, hanem egy kitűnő átlagú, okos, természetesen szép lány, aki talpraesettségének köszönhetően bárkit meghódít. Itt fiúkra gondolok. Ráadásul még csak nem is hisztis, nem váltogatja a barátnőit /csak egy van neki, Alexandra Sandra Bayer, német lány, dauerolt, vörörsesbarna hajjal, szintén helyes teremtés/, sokat tesz az iskoláért. Megértem, miért ő kell Ricknek. Pedig már kezdtem megbánni, hogy kidobtam. Sőt, reménykedtem benne, hogy lehet még közös jövőnk....
- Ez nem fair! Sarah....aj! annyira tökéletes! Én mikor kerülök fel az ő szintjére? Szinte kitűnő átlagom van, rajzból dicséretes vagyok, egyedül az algebra nem megy, -bár arra jobban ráhajtottam így év vége felé-, a hajammal még ki is tűnők a tömegből, intelligens vagyok, mi kell még? -tettem fel magamnak a kérdést hangosan, hátha ezzel a módszerrel könnyebben választ találok a problémámra. Elkeseredve temettem tenyerembe az arcom, éreztem, hogy néhány kósza könnycsepp készül kitörni az eddig békés menedéket nyújtó szememből, így feltűnés mentesen letöröltem őket.
- Figyelj Bonnie! Nem lehet mindenki tökéletes. Hiába, még a "Tökéletes Essek" sem tökéletesek -ez a név a két menő lány neve, ötödikben ragadt rájuk - Láttad például Sarah fülét? Olyan mint Dumbóé, óriási. Sandrának pedig sárga az egyik foga. Hidd el, valakinek nem a szépségéből, vagy a tudásából fakad a tökéletessége. Tudod, ott van az ember jelleme is, tulajdonságai, viselkedése. Képzeld, ha ez felvidít, hallottam beszélgetni a "Tökéletes Esseket". Körülbelül olyan, mintha tudósok folytattak volna eszmecserét -lökött vállba mondandója végeztével Trace. Hálásan pillantottam fel, majd némileg jobb kedvvel indultam meg a víz felé, öt perccel későbbi nővéremet magammal húzva.
Négy óra felé az egyre erősödő éhség és a szemerkélő eső miatt aztán elindultunk haza felé. Trace vizes hajjal kullogott mögöttem, egy üveg Sprite-ot kortyolgatva, míg én teljesen száraz hajjal baktattam mellette, egy, a rádióban hallott ismereten szám dallamát dudorászva. Nem nagyon folytattunk beszélgetést, ugyanis ez a pár óra fürdés engem teljesen lefárasztott, ikertestvérem meg duzzogott, mert véletlenül megbotlottam miközben bontotta az italját, ami a szénsavasság miatt a ruháján kötött ki. Pechünkre a visszafele vezető út felénél eleredt az eső -átkozom is magam rendesen, amiért nem hoztam esernyőt-, szóval a záraznak maradás érdekében kénytelenek voltunk az egyedül sétáló, esernyővel rendelkező Adamhez csatlakozni. A fiú csigatempója már vánszorogtunk egy ideje, szintén nuku párbeszéd hiányában, amikor végre valami életjelet is véltem felfedezni a fiúban, aki egy érdekes mondattal állt elő:
- Khmmm....na és lányok, szoktatok CoD-ozni? -hogy bevalljam, abban a percben éreztem a legkínosabban magam.
- Call of Duty? Te ezzel játszol? Én LoLozok -húzta ki magát büszkén. Nos, ha az volt a célja, hogy menőzzön azzal, milyen eszement játékokkal játszik, sikerült neki.
- És hogy állsz a WoW-val? -kérdezte újra Adam izgatottan.
- Tankok? Köszi nem. Maximum az Amnesiáig megyek el, de a TF"-vel is kikapcsolódom néha -ehhem, ehhem, hahó, egy ilyen játékokból analfabéta csaj is itt van, aki mindjárt elázik, hála a kis mérető esernyő miatt!
- Bocsi, hogy megzavarlak titeket, de ezek mik is? -összevont szemöldökkel fürkésztem a megdöbbent párt. Na, ez biztos nem volt valami jó kérdés - Illetve...izé...én meg Simsezni szoktam. Na?
- Oké. Akkor elmagyarázzuk. Bonnie, ezek mind rövidítések, például a CoD az a Call of Duty, a TF2 a Team Fortress 2, a LoL....
- Lots of love, ezt tudom -vágtam közbe....még több döbbent pillantás. Éljen.
- League of legends, de van a wow, ami a world of... - bla, bla, bla...most hallgathatom az idióta kockabeszédet amíg haza nem érünk....hurrá. Unottan kaptattunk a csúszós úton, bő fél órán keresztül, amikor viszont végre elértünk a kicsi, de annál lakályosabb, öt emeletes házunkat, boldogan vágtam közbe elmélyült beszélgetésükbe, miszerint az Amnesia nevű játék nem is annyira ijesztő. Aha, majd megnézek egy gameplayt, csak hogy tisztában legyek vele.
- Köszi Adam, majd lemásolom még a matekházit, puszi -búcsúztam el gyorsan, s berohantam a házba. Ó ne! A szél kivágott pár ablakot! A fél ház úgy néz ki, mint egy kocsmai vécé. A jól berúgott férfiak azt se tudják hova hugyoznak, de azért csinálják....éljen. A szüleim még nem értek haza, pedig általában fél ötig vannak bent, kivéve apa, mert ő rendőr, azon belül nyomozó -gyilkosságokat nyomoz-, de néha bent marad éjjeli őrnek. Anya viszont orvos, azon belül boncolómester -igen, az orvosi tudomány legalja, de ez van-, de ő csak négyig van bent, a hazafelé vezető út pedig fél óra. Ez nem is lenne baj, csakhogy öt óra tíz perc van! Amúgy, apáék szerelmi sztorija nagyon romantikus! Oké, elmesélem. Anya akkor volt 25 éves, apa pedig 28 múlt. Apa már három éve dolgozott a kapitányságon, viszont még csak akkoriban rakták át a nyomozó részlegre. Anya akkortájt tavasszal kapta meg az orvosi diplomáját, és a hőn szeretett kórházi, vagy magándoktori munka helyett beállt boncolni. De nem akárhogy! Anyám mindig is imádta az újdonságokat, mindig változtat valamin, például falszíneken, konyhai felszereléseken vagy vesz random egy új ruhakészletet, mert szerinte unalmas a régi. Nemegyszer volt például, hogy egy hatalmas molylepke -brrr!!- került a szobámba, mivel véletlenül nyitva fejeltettem az ablakot, és berepült. Nyugodtam léptem be a szobámba, ami akkor még zöld színű volt -de azóta már halvány rózsaszín lett-, leültem az ágyamra, hogy megnézzem, hányan követtek be Intsagramon, vagy a We♥It-on, mikor feltűnt egy bazinagy, randa moly. Ott kaptam sokkot, ugyanis irtózom a rovaroktól egy véletlen baleset óta -ezt máskor ismertetem-, és ez a látvány rettentően megijesztett. Plusz, a házban rajtam kívül Mütyi, a huskynk volt, aki szintén fél mindentől -porszívű, konzervnyitó, macska, pók, stb-, így nem sokat segített. Szóval, mivel Trace végre elment egy fiúval -mint kiderült, semmi nem volt köztük-, így nem volt szívem hazarángatni. Anyáék dolgoztak, a bátyánk -bizony, van egy Chendlar nevű bátyánk, pont mint a Jóbarátok Chandler Bingje...a szüleim mindketten imádták ezt a sorozatot - pedig büntetésből bent kellett maradjon a suliban, tervet kellett kovácsolnom. Úgyhogy egy év után végre megtaláltam a rovarirtót, ugyanis rettegtem a rovartól. Na igen...miután lefújtam repkedett egy sort a szobámban, aztán leszállt a falra. Na, gondoltam, eljött az én időm! Fogtam egy régi papucsot, és a végig ütöttem szegény jószágot. Ja. A tetemét pedig felporszívóztam. Na, a lényeg, hogy anya ház-átrendezése miatt nem tudtam rögtön kinyírni a betolakodót. Hol is tartottam? Megvan! Szóval anyám az újdonság mániája miatt ment kipróbálni a boncolást a rendőrség nyomozói részlegén, hátha újdonsült tudásával segíthet megoldani pár gyilkosságot. Így is lett. Apáék egy bizarr fickó halálának kibogozása közben találkoztak, mindketten bénák voltak, viszont ez is vonzotta őket részben. Az első csókjuk amúgy egy nyomozás közben történt. Sajnos csak ennyit tudok az összejövetelükről, mert anyáék pont hazaértek amikor a nagyi ezt elmesélte.
Lényeg a lényeg, a ház vizesen állt rendelkezésünkre. Király. Takaríthatok öt teljes emeletet. Nos igen, a mi házunk a legkisebb, egyben a leglakályosabb ház. Öt szintje van, mindegyiket kettő és fél darab szoba van, a felet úgy kell érteni, mintha a falat kicsit kijjebb tolták volna, hogy csak berakjunk oda egy kanapét vagy, fotelt, esetleg kávézasztalt. Az első szinten van a a konykező, azaz a konyha és az étkező, valamint egy kisebb mosdó, vécével, három szekrénnyel és egy csappal. A második szinten a rendes fürdőszoba helyezkedik el, mellette a nappali, hogy mindenki le tudjon jönni, ha "Family-afternoon"-t tartunk -itt megbeszélünk fontos dolgokat, suli, munka ilyenek-, valamint hogy könnyebb legyen a fürdés. A következő emeleten a szülők szobája van, hogy vészhelyzet esetén gyorsan le tudjunk rohanni, plusz egy elég nagy dolgozószoba, anyáéknak az ügyek megfejtéséhez. Na, a negyediken van a mi két szobánk, meg Chandleré is, akinek mit ne mondjak, egy apró zug jutott. A kedvenc szobám a sajátom, mert:
![]() |
| Nagyjából ez a kép jellemez minket a legjobban. |
- Trace! Gyere máááááááár! Éhes vagyok, rendeljünk valamit -kiáltoztam tesóm felé, mire pár másodperc múlva bent is termett.
- Nem, majd főzünk valamit -ajánlotta fel.
- Köszi, nem kell. Harminc dolcsi még elmegy. Pizza jó lesz? Rendelek még hozzá valami nasit is....
- Nekem légyszí hozass külön gyrost! Meg kérek hozzá egy hawaii pizzát, de pepperónit is tegyenek rá! Aztán, van a sarki cuki, onnan kérek egy tiramisu adagot, de ne pazarolják ki a kávét! Ja, és kérlek végy egy kis adag bolognai spagettit, biztos hoznak a pizzával együtt -atyaég! jó tudni, hogy Trace sose lesz anorexiás. Nem is hagynám hogy az legyen!
- Halló?! Jónapot -tárcsáztam először a pizzázó számát - Rendelni szeretnék. Bonnie Stephens. Igen, igen, ez lesz az....jó, kérnék egy kis adag....bocsánat, nagy adag bolognai spagettit, sok sajttal....igen, úgy. Egy 32 centis hawaii pizzát pepperónival...mi az, hogy nem lehet? És...némi borravaló? Oké. Tehát hawaii pepperónival, meg egy olivabogyósat. Azt, igen. Mi kéne még? Ja igen, gyrosuk van? Ez remek! Ebből is kérnék egy adaggal, de csípős szószt is tegyenek rá! Igen, ennyi lenne. Mennyi idő, mire kihozzák? Harmincöt, negyven perc? Oké, köszi, viszhall -huh! Ez is megvolt! Szerintem a csávó most azt hiszi, hülye vagyok....áh, kösz, Trace itt sürget, hogy hívjam a cukrászdát - Halló?! Jónapot! Rendelni szeretnék! Bonnie Stephens, Oak Avenue, 17. Igen, az közel van. Telefonszám.......jó. Szóval, kérnék egy tiramisu szeletet, ne pazarolják a kávét, meg egy epres sütit. Azt. Köszönöm, viszhall -ez is kész! Huh....akkor most várunk. Tévézünk addig. Várunk. Gépzeünk. Alszunk, iszunk, és rájövünk, ha mi főztünk volna, nem egy óra alatt hozták volna ki. CSIIIIIIIINNG!!! Csengettek! Megyek, átveszem, mert gondolom ez a rendelt kaja lesz.
- Khmm....helló!
- 40 dollár lesz -közölte a pizzafutár. Mennyi??
- Nem, tudja a barátommal készülünk vacsorázni. Egy pillanat, mindjárt hozom a pénzt -feleltem, mikor feleszméltem, kevés a pénzem. Hát ez szép volt Bonnie....gyorsan felrohantam négy emeletet Trace-hez, majd mikor kivágtam az ajtót, fújtatva kértem tőle még tizenhét dolcsit. Most kivételesen adott, máskor semmit nem pótol ki, de úgy látszik nagyon éhes - Tessék, kösz, viszlát -fizettem, átvettem a kaját, s a tele étellel lévő kezem miatt becsuktam a lábammal az ajtót. Az étkezőhöz egyensúlyoztam, ügyelve arra, ne ejtsek el semmit, aztán mikor végeztem, felordítottam Trace-nek, hogy jöhet. Fél perc sem telt bele, már lent is volt.
- Hé! Te leetted a sonkát a pizzáról?? -támadt nekem. Ajjaj. Azt hiszem, ezt nem kellett volna...igen, na jó, tényleg leettem a sonkát. De annyira csábító volt! Miről is beszélek? Vigyáznom kell az alakomra, tavaly nyáron így is elég nehéz volt lapos hasat varázsolnom magamnak -101 felüléssel....úgy fújtattam, mint egy fújtató- , nem kell megint egy ilyen szenvedős nyár. Viszont.....a gyrosban van még pár husi. Milyen ínycsiklandozó. És az illata...! Mmmmm. Talán elterelhetném Trace figyelmét valamivel. Zrrr. Zrr. Zrr. Zrr. Csörög a telefonja. Vajon ki hívhatja? Barátnői nincsenek, fiúja sincs, szóval anyáék lehetnek. Mit akarnak? Állj! Bonnie, nem tartozik rád, mi van a mobiljával! Rossz vagy, Bonnie, ROSSZ!!
- Öhm, Bonnie? Miért nyiszogsz? -mi? Én? Nyiszogok? Egy pillanat....honnan a rákból hallottam meg hogy csörög a telefonja? Biztos megérzés.
- Bocsi.... - oké, ez furcsa. Nagyon furcsa.
Ééééééés táddáááám! Vége! Jó hosszú lett! Egy komit kérnék, kérlek titeket. Aztán hozom a következőt! :DD
xx Bonnie!♥




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése