2013. június 27., csütörtök

2. fejezet

Sziasztok! Itt a második rész:DD Komikat kérek♥
xx Bonnie♥



Miután elpusztítottuk a sok kaját, mindketten felmentünk a szobánkba, s fél nyolc lévén elindultam mosakodni. Lekaptattam a lépcsőn, de út közben hallottam, ahogy nővérem valakivel beszél telefonon. Hm. Egy kis hallgatózás sosem árt....közelebb léptem az ajtóhoz, leguggoltam és erősen hegyezni kezdtem a fülem. Meglepően jó az akusztika, pedig azt hittem, a fa ajtók sokkal jobban elzárják a hangot.
- De anya! Miért fontosabb egy gyilkosság, mint m....mi? -há, tudtam, hogy anyáékkal dumál! De én is felteszem a kérdést: miért fontosabb egy gyilkosság, mint mi? Á, ennyire jól még az én fülem sem hall. Megyek fürdeni.
            A szobába érve megengedtem a meleg vizet, öntöttem bele némi fürdősót, aztán táncikáltam egy kicsit a tükör előtt, végül vetkőzőshow-t tartottam magamnak, ami végeztével feltűnt, hogy a lábam szőrösebb, mint egy jetié. Erre az esetre jó a borotva+borotvahab+VEET szőrtelenítőkrém. Na, akkor folytassuk a kádban. Első lépés: na oké, nem fogom elmondani, hogyan szőrtelenítem le a lábam.
- Bonnie! Bemehetek? -dörömbölt az ajtón Trace. Sóhajtva visszafojtottam a dühömet -miszerint még mosdás közben sem képesek nyugton hagyni-, és igenlő válasszal beengedtem - Képzeld -ült le a vécédeszkára - anya hívott -nanemáár! Ezt én is tudtam! Illetve hallottam... -azt mondta, ma estére bent kell maradniuk.
- Miért? -pech, ha elfelejtünk habot is raknia vízbe...most nem tudom eltakarni magam.
- Valami újabb gyilkosság miatt, azzal a különbséggel, hogy mindketten a fejükbe vették, megtalálják a gyilkost.
- Miért? Mi olyan fontos?
- Elvileg tőlünk pár sarkonyira történt az eset. Egy fiatal testvérpárt öltek meg...ez a második eset ebben az időszakban -ez kedvező. Akkor azt már nem is akarom tudni, hogy hány évesek voltak, lányok-e, hogy haltak meg....
- Hát....ebben esetben most elnézem. Bár....baszki! Mi van, ha minket is kipécézett magának? Akkor teljesen egyedül vagyunk ebben a házban!
- Nem, itt van Chandler is.....jaj. Még sincs itt. Nos, ebben az esetben. Én ma kihagyom a zuhanyzást, plusz magamhoz veszek egy dezodort -fogta meg az említett fegyvert a bátor nővérem, s már épp indult ki a szobából, mikor rákiáltottam, várjon meg. Gyorsan elkészültem, aztán magamra kaptam egy köntöst, hogy azért takarja valami a testemet, végül egyszerre iramodtunk meg a saját szobánk felé. Halkan csuktam be magam mögött az ajtót, felkapcsoltam a lámpát, és megnyugodva öltöztem át.
- Á, a jó puha ágyikó -magamra húztam a paplant, már éppen elaludtam volna, amikor újdonsült éles hallásomnak köszönhetően egy tompa, mégis hallható zajt fedeztem fel, a nappali felől. A halálfélelmemnek hála megdermedve feküdtem még néhány pillanatig, közben rettegve vártam, hogy a hang újra megszólaljon....ekkor azonban eszembe jutott valami! Trace erről mit sem tud! Meg kell védenem, nem csak őt, hanem magamat is, sőt, a házat is egyben. Némán takaróztam ki, talpamat az ágy mellett található szőnyegre helyeztem, figyelve, ne nyikorogjon a padló. Tekintetemmel keresni kezdtem a szobában valami használható tárgyat, amivel védekezni lehet, viszont megdöbbentem, mikor feltűnt, jobban látok a sötétben.Á, meg is találtam! Fhú, ez életem legnehezebb döntése, de meg kell tennem! Óvatosan kiosontam a szobámból, majd a lépcső felé irányítottam lépteimet, azzal azonban nem számoltam, hogyha valami hozzám ér, egy óriási sikoly szökik ki torkomból:
- Áááááááááááááá!!
- ÁÁÁÁ! Jézus! Segítség! -na ja.
- Trace! Csak én vagyok, Bonnie? -fogtam be a száját, jelezve, ez nem a legalkalmasabb pillanat az ordibáláshoz.
- Miért suttogsz? -nézett rám kitágult pupillákkal.
- Valami zajt hallottam lentről. Épp oda indultam. De ha már itt vagy, lekísérsz? -ajkamba harapva vártam a válaszát, de belül tudtam, igennel felel.
- Menjünk! -begörnyedt háttal csaptunk be egy ajtót, álcául, hogy azt higgye a lent lévő, hogy már bementünk a szobánkba. Bevallom, valahol belül legszívesebben visszarohantam volna a biztonságos zugomba, de az adrenalin hatása miatt inkább a kémesdit választottam - Nézd! Egy váza leesett.
- Baszki, Trace, én félek -csimpaszkodtam a karjába, nem sok sikerrel, ugyanis egy hirtelen mozdulattal lerázott magáról, s fellőtte a villanyt.
- Chandler!! -szólaltunk meg egyszerre, amikor felfedeztük, a bátyánk okozta a kárt, egy heves csók közben -ezt onnan tudom, hogy a barátnője éppen érdekes pózban, megdermedve, sokkos állapotban volt.
- Cica...mi lenne, ha ezt elnapolnánk?
- Fúúj!! Chandler! Te a kanapénkon akartál dugni? Ez undorító! - förmedtem rájuk. Na, mérges tekintetem egyből átváltott riadtra, amikor a bejáratni ajtót szó szerint kirúgták a helyéről - Mi a....??
- Úristen! Nem, nee! Túl fiatal vagyok a halálhoz! -kiáltott fel Carly, mire mind a hárman egyszerre ugrottunk befogni a száját.
- Mi ez? Bonnie! - rótt meg kíváncsian Chandler. Válaszadás helyett lefagyva bámultam egy árnyékot, ami éppen a harmadik emelet felé tartott. Most mit csináljak? Itt van mellettem még pár ember! És ha ez egy teszt? Amit anyáék találtak ki? Nem, azt nem hiszem. Ilyennel nem viccelnek. Akkor? Ó, ne! Mi van, ha arról az emberről beszélünk, aki nem is mondom, mit csinált? Tényleg mi kellünk nekik? De most komolyan, mi legyen? Az agyam mintha hirtelen jégkockává alakult volna, hideg, üres és semmitmondó.
- Trace! Hova a francba mész? -szólalt meg hirtelen bátyánk, sikeresen leleplezve minket. Ezt gondolom a betörő is meghallhatta, mert abbamaradt a lépések zaja. Igen? Így állunk? Majd én megmutatom neki! Velem aztán ne szórakozzon senki! Igaz, hogy nincs kardom, vagy valamim, de ha engem felbőszítenek, ne tudd meg, mire vagyok képes!! Ameddig a többiek feszülten várakoztak, addig én kihasználva a lehetőséget kiosontam a szobából, megálltam a lépcső előtt és......és megpillantottam egy tök nagydarab, szőrös fickót, akit valami maszk takart. Halkan, mégis erőteljesen morogni kezdtem -egyáltalán honnan tudok morogni??-, mire a fickó egy "most véged van!!" felszólalással megindult felém.
- Azt kétlem -nos, néha még magamat is meg tudom lepni gyorsaságommal, mivel egy ugrással a csávó előtt termettem, megcéloztam a szervét és bumm!! Középre. Ezek után az összegörnyedés miatt térddel arconrúgtam. Remélem eltört az orra! Szikrázó, világító tekintettel ütlegeltem volna tovább, ha egy kar hátulról meg nem ragad, illetve ha egy "le van tartóztatva" kiáltás vissza nem ránt a valóságba. Úgy érzem, anyáék hazaértek.
- Bonnie, mi volt ez? Én értem, hogy veszélyben voltatok, de ilyen helyzetekben a rendőrséget szokás hívni, nem eltörni egy ember orrát! Most tartsak leckét az efféle esetekre? -anya magához rántott, idegesen suttogta ezeket a szavakat.
- Aggie, kapd el!! -hallottam meg apa hangját. Vajon ezt mire mondta? Á, már értem....a férfi megszökött, most fut le a lépcsőn. MI?!
- Majd én! -kirántottam anya karjai közül magamat, s már éppen rohanni készültem, amikor Trace egy laza mozdulattal kigáncsolt. Szúrós pillantással jutalmaztam ezt a tettét, bár valahol mélyen azért hálás is vagyok neki. Azt hiszem, mára elég volt ennyi kaland.
- Menjetek aludni. Chandler, te meg vidd el a barátnődet haza -szólt ránk apa. Bólintva baktattunk fel a lépcsőn, immáron jobban érezve magunkat, pedig legbelül tudtuk, a fickót nem sikerült elkapni.

                              Másnap reggel, Mütyi nyalogatására keltem. Guszta volt talpig nyálban fetrengeni, de

mind tudjuk, milyen Mütyi. Félős, ragaszkodó, őrült. Szó szerint.
- Mit akarsz már kutya? -morogtam fáradtan.
- Bonnie! Azonnal kelj fel! Anya vendégeket vár estére! Segítened kell neki - csörtetett be az ajtón újra Trace.
- A francba már! Aludni sem lehet? - puffogva kászálódtam ki az ágyból, viszont egy rossz mozdulatommal lelöktem szegény kutyát az ágyamról. Bocsi....
Felvettem még mindig duzzogva egy nyári szerelést, majd levágtattam a konyhába segíteni főzni.
- Mit csináljak? -támaszkodtam a pultnak, a körmeimet fixírozva. A főzés nem az én világom.
- Engedj vizet egy tálba, forrald fel, aztán mosd meg a brokkolikat a leveshez, aztán ha jó a víz, rakd őket bele, aztán hámozz krumplit, harminc darabot, olvaszd ki a húst.... -van pár teendőnk! De mi az, hogy harminc darab krumplit kell hámozni? Nem lesz ez kicsit sok? Jönnek ha négyen, plusz mi leszünk öten, tehát az kilenc. Húszból is simán kijönne. Szerintem. Unottan kezdem hozzá a melóhoz. Király érzés úgy főzni, hogy melletted anyád áll, rohadtgyorsan hámozva, míg te szerencsétlenkedsz egy életlen késsel. 
- Anya? Mit fogunk ebédelni? -kérdeztem olyan fél tizenkettő tájékán, hiszen szinte mindent elkészítettünk a vacsihoz, az ebéd kivételével.
- Hát.....még hajnalban nekiálltam megfőzni. Csak meg kell melegíteni, és kész -mondta oda sem figyelve. Csak szerintem fog anya a főzésbe beleőrülni? Mivel nagyjából kész voltunk mindennel, suttyomban visszasiettem a szobámba, ahol előkerestem a telefonomat, aztán csekkoltam az Intsagramot. Egy új követő! Király vagyok - KÉSZ AZ EBÉD!! - kiáltott fel anya az emeletre. Hogy elszaladt az idő. Trace-cel egyszerre rohantunk le az étkezőbe, majd ültünk le egy-egy helyre. Húsz perccel később jóllakottan dőltem ki az ágyamon, hallgatva az eső kopogását az ablakon. Ennyit a nyárról. Úgy látszik, egy kicsit elszundíthattam, mert arra kellett feleszméljek, hogy Trace anyával veszekszik, hogy ő nem vesz fel semmilyen csini-csajszi ruhát, inkább megszökik. Csini-csajszi ruha? Hm. Ha abban kell megjelenni, szíves örömest veszek fel ilyen ruhákat. Csekkoltam az időt -öt óra negyvenkettő-, s miután megbizonyosodtam róla, el lehet kezdeni készülni, a szekrényemhez léptem, valami klassz cuccot keresve. Néhány perc kutatás után ráakadtam az alkalomhoz illő cuccra, így büszkén öltöztem át. Ha már vacsora, adjuk meg a módját! Legaloppoztam a földszintre, ahol a család már gyülekezett.
- Na, gyerekek, viselkedjetek jól, egy előléptetés múlik rajta! -szólt ránk apa, majd beengedte a vendégeket. Összesen jött négy felnőtt, plusz egy velünk egykorú fiú, aki, be kell vallanom, nagyon helyes, de fel sem ér Rick nyomába. Kellett nekem szakítanom vele! Ah, mindegy, ilyen a szerencsém. Apa felszolgálta a brokkoli levest, amit mindenki egy hümmögéssel fogadott, aztán elkezdtük a vacsit. A felnőttek teli szájjal beszélgettek az "izgalmas" bevetésekről, stb, ám egyszer csak szóba került a tegnap este, s hirtelen mindenki meg akarta tudni a részleteket, sőt, egy nagydarab, ellenszenves fickó még kérdéseket is tett fel, amikre egyáltalán nem tudtam válaszolni, ugyanis arra a kérdésre a válasz, "írja le a kinézetét" nem hiszem, hogy jók lennének rá a szőrös, nagy, otromba, ogre, valamint a büdös jelzők. Mindezek után rátértek a hitelek kivesézésére. Adó így-adó úgy, rendkívül érdekes. Ennél már csak a rádióból szóló halk időjárás jelentés lehetne rosszabb. Hm. Várjunk....ez igenis jó! Azt állítják, borús idő lesz, maximum húsz fok és erős esőzés. DRRR!! Egy mennydörgés. Nem ijedtem meg! Á, nem...
- Na és Bonnie, mi a helyzet az iskolával? -nézett felém egy óriási szemüveges, kócos hajú nő, bár inkább nézett ki egy professzornak, mintsem nőnek.
- Öhm... -zavartan pillantottam le az ölemben pihenő kezeimre, mivel semmi elfogadható válasz nem jutott eszembe, hiszen mióta -fél éve- szakítottam Rickkel, egyre rosszabb lett az átlagom, amit anyáék nem néztek valami jó szemmel. Azonban, amikor észrevettem, hogy az eddigi barackrózsaszín körmeim helyett hosszú, legalább 10 centis fekete karmok meredeznek karmolásra készen, mindent elfelejtettem. Erre nem számítottam. Nem vertem be sehova a kezem, nem festettem át a körmeimet, nem növesztettem őket évekig...ajjaj. Két percig bámultam ezeket a torz valamiket meredtem, amikor is Trace erőteljes oldaba bökését éreztem meg valahol a vesém tájékán, így kénytelen voltam visszatérni a való világba, és válaszolni - Izé. Minden klassz -nyögtem ki. Válaszom rendesen lesokkolta a művelt, okos tudósokat, de ez engem nem zavart, sőt, kedves tesómat sem, mivel közelebb hajolt hozzám, s suttogva megjegyezte:
- Bonnie. Mikor borotváltad a hónaljad?
- Milyen kérdés ez? Amúgy meg, szerdán, az úszás miatt, miért?
- Khmm. Pillants rá -ajánlotta, majd diszkréten visszadőlt, hogy jópofizzon a felnőtteknek. Valójában egyáltalán nem értettem, miért kéne megnéznem a hónaljamat, de hát ha ő mondja...még szerencse, hogy trikót vettem fel, mert könnyebben meg tudom nézni, mi a helyzet.
- Egek ura! -kiáltottam fel hangosan, mire a szobában tartózkodó személyek közül mindenki kíváncsian felém kapta pillantását - De finom ez a leves! -mentettem ki magam, úgy látszik sikeresen, ugyanis s többség egyetértően fordult vissza a tányérjához, hogy befejezze az evést, egyedül anya morgott felém valami figyelmeztető szöveget, hogy fékezzem magam. Viszont pillanatnyilag nem tudom fékezni magam, legalábbis akkor nem, ha őserdő burjánzik a karom alatt!! Ki kell mennem a fürdőbe, az biztos! De nem mehetek egyedül, mert az fura lenne. Megyek Trace-cel - Elnézést, de ki kell mennem a mosdóba. Trace, jössz velem?
- Nem...illetve izé, de -változtatta meg döntését, szikrázó szemeim láttán. Erről jut eszembe. Mintha égne a szemem. Könnyezek is...aú! Ikertestvérem engedelmesen felpattant a helyéről, és a fürdő felé vette az irányt, míg én szédelegve kullogtam utána. Hát nem könnyű úgy menni, hogy a könnyeid fogalmad sincs miért, de rohamosan potyognak a krémszínű szőnyegre, ami anya kedvence - Na, mi van?
- Hogy mi van? Nézz már  rám -háborodtam fel, miközben megmostam az arcom, hátha csillapszik a tudatalatti könnyzápor - Először is, nézd meg a körmeimet! -nyomtam a képébe a karmokkal díszített kezemet - Aztán, hogy a francba nőhet ki ennyi szőr egy nap alatt? Tegnap még semmi bajom nem volt, most meg már a szemem is kiégni készül...
- Jól van, ne morogj! Hadd nézzem a szemed -lépett közelebb, majd vizslatni kezdte az említett testrészt - Szerintem begyulladt. Rohadtul vörös, nem tudod, mitől lehet?
- Nem! Na jó, ez a nap egyre katasztrófálisabb lesz -huppantam le a kád szélére, kezembe temetve az arcom. Aú! A hülye körmök miatt meg is karmoltam magam...hurrá.
- Oké, mi lenne, ha felosonnál a szobádba fejfájásra hivatkozva? -ajánlotta fel, mire én heves bólogatások közepette megvártam míg kimegy, majd felrohantam a szobámba, bevágtam az ajtót, s a tükörhöz léptem.
- Hogy a francba....? -tűnődtem el, de mivel semmi normális magyarázatom nem volt arra, mitől van ez, inkább átvedlettem pizsamába, alvásra készen. Hát végül nem sokat aludtam az éjjel, ugyanis egyrészt megdöglöttem a melegtől, másrészt furcsa képek jelentek meg szemeim előtt, amint éppen vonyít egy farkas, egy szőrös lány, aki később átalakul valami fura lénnyé, stb. Reggel fél nyolckor izzadságban fürödve ébredtem. Gyorsan lerúgtam magamról a takarót, s végig néztem magam, szőr, vagy karmok után kutatva....megnyugodva vettem tudomásul, hogy semmi ilyesmi nincs rajtam. Viszont, ezeket a mardosó éhség kárpótolta.. Nem törődve az iskolával baktattam le enni a konyhába. Nos, ha azt mondom, felzabáltam minden húst a házban, nem túlzok. Jól megnézett mindenki, mégis mitől vagyok ilyen éhes.
- Bonnie, jobban érzed már magad? - pillantott fel anya az újságból. Morogva válaszoltam, már ettem volna tovább, amikor Trace szó szerint lezuhant a lépcsőről, majd kirángatott a fürdőbe. Úgy látszik ez a hely lesz a mi kis "titkos" zugunk.
- Nézd! - kiáltotta, aztán kitátotta a száját, szabad rálátást engedve két óriási, hegyes metszőfogra - Ez, tegnap még nem volt itt -háborgott pöszén.
- Nekem semmi bajom -vontam vállat.
- Ó tényleg? Feltűnt már, hogy a cuki rózsaszín hajad helyett valami loncsos barna izé van a fejeden? Nem? Akkor gondoltam szólok -ehh. Gyorsan belenéztem a tükörbe, bár a látvány nem volt valami kecsegtető. Döbbent fejjel fordultam vissza, rájőve, apáék ezt nézték, nem azt, ahogy eszek...
- Trace! Most mit csináljak? Rosszabb vagyok, mint egy ork! Jézus!
- Nyugi....egyszerűen kihagyjuk a sulit.
- Nem! Bent lesz Rick, muszáj vele beszélnem!
- Így? Szerintem akkor jobban elüldözöd, mint amennyire az elmúlt fél év alatt tetted -igaza van. Tényleg ki kell hagynunk az iskolát, ilyen külsővel biztos.

Trace Stephens: megegyeztünk Bonnie-val, hogy nem megyünk iskolába. Király. Legalább nem kell megint átélnem egy olyan hétfőt, amikor a hét borzalmas órán kívül még van pár doga, plusz az osztálytársaim szívatnak eleget zárkózottságom miatt, akkor ehhez a foghoz mit szólnának? Szerintem kicsúfolnának "misz vámpírnak". Haha, ez jó. De akkor Bonnie-t milyen névvel illetnék? Sok szőr van rajta, nyáladzik is, kétségtelenül kutya lenne. Kutya.....és tényleg! Mi van, ha tényleg az? Mármint....sok szőre van, meg nyáladzik. Erre nincs más magyarázat. Á, megyek iszok valamit, mert a gondolkodás közben a szomjhalál kerülget. A hűtőhöz lépve elkezdtem kutatni: találtam tejet, sört, narancslevet, energiaitalt, mégsem felelt meg egyik sem. Én valami vörös színű, fémízű dologra vágtam. Pech, hogy az nem volt itthon.
- Trace -hallottam meg egy hangot magam mögül, mire lazán hátrafordultam, azonban testvérem rémisztő külseje miatt egy kiáltás szökött ki torkomból - Nyugi! Ez csak szőr...bár rohadtul viszket...ah. Szóval, unatkoztam, ezért elkezdtem sorozatokat nézni. Az egyik epizódjában éppen vérfarkasokat mutattak, ami bogarat ültetett a fülembe, így utánanéztem a neten a vérfarkasnak. Na már most, rengeteg honlap készült evvel kapcsolatban, leírtak róluk mindent, stb, én meg magamra ismertem. És akkor most felteszem neked is a kérdést: mi van, ha vérfarkas vagyok?  - összezárt szemmel várta reakciómat, ami tőlem csak egy hangos hahotázás volt.
- Jhajj, Bonnie -tettem vállára a kezem - az esélyed arra, hogy vérfarkasa vagy, nulla. Nincsenek ilyen dolgok, ez valami furcsa allergia lesz.
- Igazad lehet...hülye vagyok -motyogta, majd hihetetlenül gyorsan felrohant a szobájába. Hejj, rég nevettem ennyit. Gondoltam hallgatok egy kis zenét, szóval felrohantam a szobámba -szintén nagyon gyorsan-, pontosabban a szobám előtt megálltam, mert az ikertesómtól fura zajok szűrődtek ki. Minden mindegy alapon benyitottam a szobába, ahol Mütyi motyogásán kívül egy üzenet fogadott a földön, ami kissé ronda volt, de azért felvettem:

Talán tévedtél -állt a papíron. Mi? Ez mit jelentsen? És hol van Bonnie?

Ne feledjétek, komit kérek!!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése